Ugyan a vásárokon általában bizonyos szelekciós elvek mentén kiállított kortárs műtárgyak szerepelnek white cube-szerű standokon, mégsem érdemes ezekre kiállításként vagy kisebb tárlatok összességeként tekinteni. A legjobb esetben is a múzeumi daraboktól egészen az epigonizmusig terjed a skála. Kézenfekvőbbnek tűnik tehát piaci jellege alapján, pusztán az értékesítések tükrében mérni a sikert. Noha a költségek és az árak egyenesen arányosak az adott vásár nemzetközi rangjával, annak színvonalátmégsem lehet kizárólag anyagi szempontok alapján megítélni. A több ezer műtárgyat felvonultató heterogén anyag, valamint az aktuális eladások minden évben kirajzolják egy-egy ilyen rendezvény karakterét. A viennacontemporary idei kiadását ismét a vezető bécsi galériák dominálták. Tekintélyes méretű standjaik a hagyományokhoz híven egymás mellett kaptak központi helyet. Nem annyira az egyes művek, mint inkább ezek a zömükben sok alkotót bemutató tágasabb terek határozták meg az összképet. A gazdag művészportfólióval rendelkező befolyásos helyi galériák hazai pályán minél több művészüknek igyekeznek lehetőséget adni. Számos esetben a művészkör egy részének az otthoni vásár jelent egyedül biztos eladási lehetőséget. Jó példa erre a Galerie Krinzinger, amely a nemzetközi húzónevek mellett osztrák művészeket, új felfedezetteket is szerepeltet. …