Falak, szürrealizmus, ikonok, városok, sírkövek, írásjelek és labirintusok. Ország Lili életműve előtt tiszteleg a Magyar Nemzeti Galéria. A Magyar Nemzeti Galéria 20. századi magyar művészek életművét bemutató sorozata a 90 éve született Ország Lilivel folytatódott. A most szombaton nyílt, több mint 300 művet felsorakoztató kiállítás, nemcsak azért egyedülálló, mert a budapesti közönségnek közel négy évtizedet kellett várni egy ilyen nagyszabású és átfogó kiállításra, hanem azért is mert, bizonyos műveket most láthat először a nagyközönség. Bán László a megnyitón kiemelte: „az egyetlen magyar klasszikus szürrealista festőként számon tartott Ország Lili látásmódjának alakulását először vizsgálják hazai és külföldi analógiákkal, Bálint Endre, Vajda Lajos, Paul Delvaux, Giorgio de Chirico és Toyen műveivel párhuzamban.” A kiállítás az életművet évszámok alapján, hívószavak (1952-1954 Korai képek, 1955-1957 Ortodox szürrealizmus, 1958-1959 Ikonos korszak, 1960- 1965 Városképek, 1966-1969 Írásos korszak, 1970-1973 Útkeresés, 1974-1978 Labirintus) mentén mutatja be. „A falak bennem vannak” – mondta magáról a művésznő. Kolozsváry Marianna, a kiállítás kurátora szerint „Ország Lili egész munkásságában egy szerzetes türelmével és megszálltságával örökítette meg belső világának minduntalan előtűnő falait.” Bár 1944 tavaszán a koncentrációs …