Fiatal művészettörténészként sokszor kérték számon tőlem az ismerőseim, hogy „Ez a mázolmány, miért műalkotás?”, ezután jöttek a hosszas magyarázkodások és a végeláthatatlan viták. Ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet először is tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mitől lesz műalkotás az áruházok polcairól ismert Campbell leveskonzerv? Mi különbözteti meg a tucattermékektől Andy Warhol Brillo-dobozait? Mit nevezhetünk műalkotásnak? A kérdésekre Arthur C. Danto A közhely színe változása és A művészet vége? című művészetfilozófiai írásai adnak választ, ezért a cikk további részében az amerikai filozófus gondolait idézem. A Brillo-doboz, mint metafora 1964-ben rendezték meg a Keleti 74 utcában az egykori Stable Gallery-ben Warhol kiállítását, ahol Brillo-dobozok hasonmásait láthatta a közönség, „mintha a galériát arra kényszerítették volna, hogy súrolószivacs raktárként működjen”. A Brillo-dobozok műalkotások lettek, mert a művészeti világ intézményes keretein belül annak tekintették őket. Felvetődik a kérdés: Miért műalkotások Warhol dobozai, mikor 1964-ben az áruházak polcain található közönséges dobozok egyáltalán nem számítottak műalkotásnak? Danto érvelése szerint a műalkotások nem abban térnek el a „puszta valóságos dolgoktól” hogy imitálnak, hanem hogy reprezentálnak (az ábrázolásnak nem feltétele az utánzás). A …