Cikksorozatunkban hétről-hétre azt a témát járjuk körül, hogy mit is jelképeznek a festményeken szereplő állatok. Az előző részekben írtunk a hermelinről, a tengelicéről és a nyúlról, mostani cikkünk főszereplője nem más lesz, mint a dús, díszes tollazatú, kampós csőrű, rikácsoló hangú, az emberi beszéd utánzására megtanítható trópusi madár, a papagáj! Papagáj A trópusokon őshonos, tarka tollazatú madár csodálatos képessége, hogy utánozni tudja az emberi hangokat. A Physiologus (Kr.u. II. században élt görög teológus, aki elkészítette az állatok és állattörténetek szimbolikus magyarázatainak gyűjteményét) példaképül állította a hívek elé a papagájt: a trópusi állathoz hasonlóan kell a hívőknek is visszhangozniuk Isten igéjét. Mivel a madarat könnyen meg lehetett tanítani az Ave szóra, így beszéde az angyali üdvözletre emlékeztetett. Nem véletlen ábrázolta Jan Van Eyck Madonnáját zöld papagájjal! Az egzotikus állat a szüzesség szimbóluma, ugyanis pompás zöld tollazata nem ázik el és a legnagyobb esőben is száraz marad. A papagájt azonban nemcsak az Ave szóra lehetett könnyen megtanítani, hanem az Éva keresztnévre is. A bűnbeesés képi ábrázolásain ezért gyakran szerepeltették az egzotikus állatot, például Albrecht Dürer Ádám és Éva rézkarcán Ádám válla …