Műtárgypiac
Hozzászólok

Parádés és kegyetlen

Art Basel, 2018

A májusi New York-i és londoni árverések minden évben fontos felvilágosítást nyújtanak a piac állapotáról, és így előrejelzésnek számítanak a bázeli vásárra nézve. Az előzetes jó és nagyon jó hírek idén is rekordeladásokban valósultak meg – már a vásár első óráiban. Az árverések eredményeinek másik hatása, hogy kortárs vagy újra divatba jött művek árai diszkréten „felfrissítődnek” a megnyitás előtt.

Az Art Basel globális vezető szerepe már régóta elismert tény. Ezt bizonyítja, hogy immár kilenc további rendezvényt (nem számítva a féltucat szatelit vagy privát eseményt) tartanak számon vele egy időben. Szokásosan a piac felső része szerepelt a legjobban, de a középkategóriás galériások is sikeresek voltak, mint például két bázeli hosszú távú vásári résztvevő, az egyaránt 50 éve műköStampa galéria és a Fanal grafikai műhely. A Fanal magas minőségű geometrikus konkrét sokszorosított műveket állít elő; programjában magyar művészek munkái is szerepelnek, például Konok Tamás vagy a most a vásáron kiállított Vera Molnár grafikai alkotásai. Stampa ugyanakkor a tradicionális kereskedői tevékenységet látja el 1969 óta megszakítás nélkül: programjában kiállítások, fiatal művészek támogatása és következetes felépítése található. Megnyugtató a jelenlegi felbolydult piaci helyzetre nézve, hogy idén mindketten kiváló eladásokat könyvelhettek el.

Idén feltűnően kevesebb volt a videó és a fotó, helyette a tradicionális festett, figuratív festmények kerültek újra előtérbe. Különben minden a szokásos keretek közt zajlott. Mindenki, akinek ott kellett lennie, megjelent: a magángépeiken érkezett „szuper VIP”-k mellett több mint 400 múzeum vagy gyűjtemény képviselői. Bár igaz, hogy az állami intézmények a vásárlásnál nemigen versenyezhetnek az előbbiekkel.

A piac szorosan követi az múzeumi kiállítási programokat is. Így nem véletlen, hogy a helyi Kunstmuseumban a 85 éves Sam Gilliamnek, az Európában jóformán ismeretlen, de a maga idejében fontos, úttörő szerepet játszó művésznek szentelt kiállítás folyamányaként több régi és új – talán kifejezetten a vásárra készült – műve jelent meg idén.

Évek óta egyre kritikusabb hangok hallatszanak a magas részvételi költségek miatt: ezek ugyanis a kisebb galériák többsége számára a vásári jelenlétet, még ha szakmailag be is juthatnának, elérthetetlenné teszik. Már a megnyitó előtti sajtótájékoztatón elhangzott a kérdés: nem lenne-e ajánlatos, hogy a milliós nyereséggel dolgozó globális műkereskedők anyagilag hozzájáruljanak kevésbé tőkeerős, kisebb kollégáik vásári megjelenéséhez – vagy esetleg a szervezők biztosíthatnának alacsonyabb részvételi költségeket. A vásár igazgatója, Marc Spiegler ez utóbbi elképzeléseket kategorikusan visszautasította. Szerinte ez kevéssé segítene az érintett galériákon, ugyanakkor a vásár minőségének a rovására menne, mert nem tudnák az eddigi szolgáltatásokat a megszokott színvonalon biztosítani.

Vásári enteriőr ©Art Basel, 2018

Maga az ArtBasel és főszponzora, a UBS által minden évben kiadott és ingyen letölthető piackutatás is alátámasztja azt az elterjedt vélekedést, amely szerint a vásár főleg a néhány tucat globálisan működő nagykereskedő számára jár előnyökkel. Míg az átlagos galériáknak minden évben be kell bizonyítaniuk részvételi jogosultságukat tevékenységükkel és új művekkel, a nagyoknak elég az általuk felfuttatott és kezükben tartott méregdrága kortárs alkotókat és a múlt század nagy művészeinek képeit elhozniuk. Az egymással versenyző újgazdag nemzetközi gyűjtők pedig szorgalmasan vásárolják náluk mindazt, ami drága, és ami avetélytársaiknak is kell. David Zwirner például egy gyönge pillanatában elárulta, hogy évi forgalma félmilliárd dollár körül mozog.

Az idei vásár különlegessége, hogy az Unlimited szektort ezúttal nem az egyes számú, nagy méretű csarnok földszintjén helyezték el, hanem az épület jóval kisebb belmagasságú emeletén, aminek következményeképpen a rendezőknek le kellett mondaniuk két óriási alkotás tervezett bemutatásáról. Még ha a rendezvénytől független állapotok okozták is, szeretnék tágabban kitérni ennek hátterére, mely a globalizált piac egyre gyorsuló változásának következménye, és az ArtBasel számára is figyelmeztető jelként szolgálhat.

Bázel fontos nemzetközi vásárközpont, sok speciális szakmai rendezvény helyszíne. Ezek között a Baselworld a világ legnagyobb, gazdasági és nemzetközi szempontbóllegfontosabb óra- és ékszervására. Évtizedeken keresztül elkerülhetetlen találkozóhely volt a szakma résztvevői számára. Még 2016-ban 1600 cég állított ki, s az ázsiai résztvevők évi forgalmuk több mint 50 százalékát itt realizálták. De a piaci szokások változása a technológiai fejlődéssel, no meg a magas részvételi árakkal és a svájci élet drágaságával párosítva oda vezetett, hogy az idei vásáron már csak 600 résztvevő volt jelen. A fontosóramárkák nagy része még itt volt ugyan, de már alig akarta magát elkötelezni a következő évekre. A vásár vezetői ezért felajánlották nekik, hogy többemeletes standjaikat a jövő évig helyben hagyhatják az első csarnok földszintjén, így megtakarítva a magas lebontási és felépítési költségeket. Ennek következménye lett az Unlimited kilakoltatása. Habár az ArtBasel más jellegű vásár, mint a Baselworld, és a felkínált áru nem ipari termék, hanem egyedi, művészi alkotás, mégis figyelemre méltó, hogy a túlfeszített sikertörténetek milyen gyorsan érhetnek véget a mai világban.

A kérdés, hogy meddig fog tartani ez a megtébolyodott folyamat a művészeti piacon, és luxuskirakatában, az ArtBaselen. Ha a legfrissebb statisztikákra tekintünk, még egy jó ideig. A dollármilliomosok száma 2017-ben több mint 10 százalékkal nőtt, a nagyon gazdagoké (ez több mint 30 millió dollár szabadon mozgatható tőkét jelent) 11 százalékkal, vagyonuk értéke pedig 12 százalékkal.

Darányi György

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük