Az aukciósház háromnapos februári aukcióján festményekre és műtárgyakra licitálhattak az érdeklődők. Közel 1200 tétel került kalapács alá és a tárgyak 57,3 %-ára érkezett sikeres licit. Az aukciósház 127 millió Ft összleütéssel zárta a háromnapos eseményt.
A járványügyi helyzet miatt a zártkörű árverésen a vételi megbízások mellett online és telefonon tudták licitjüket érvényesíteni a gyűjtők. Az aukció három napján összesen 399 Live regisztrációt hagytunk jóvá, közel 45 millió forint értékű műalkotást és műtárgyat ütött le az aukciósház ügyfeleinknél, az aukciónált tételek 46%-a került online licitálóhoz.
Az online szolgáltatás mellett több ügyfelünk is élt a vételi megbízás adta lehetőséggel, 9,6 millió Ft értékben, összesen 76 db vételit közvetítettünk az aukciósház felé. Az AXIOART oldalán leadott vételi megbízások 30%-a lett sikeres.
Nagy licitharcok
A festmények közül érdemes kiemelni Gyenes Gitta Önarcképcímű alkotást, aminek 320 ezer forint volt a kikiáltási ára és az élénk licitharcot követően 1,8 millió forintért ütötték le.
Hatalmas licitharc övezte Járitz Józsa Szőke és vörös akt című olajképét. A festmény kikiáltási ára 180 ezer Ft volt, végül 1,8 millió forintnál ütötték le a tételt.
Élénk érdeklődés övezte Lóránt Erzsébet Vásárban című képet, ami 130 ezer forintos kikiáltási ár után 900 ezer forintért lett egy online licitálóé.
Top 3
1-2, Pollatschek Lilly, Bródy Lili (Budapest, 1905 – 1962): Akt kaktusz és fikusz között Kikiáltási ár: 140 000 Ft Leütési ár: 3 000 000 Ft
1-2, Péter Mária (Budapest, 1904 – Budapest, 1990): Mosakodók Kikiáltási ár: 380 000 Ft Leütési ár: 3 000 000 Ft
3, Fenyő György (Budapest, 1906 – ?, 1978): Szivarozó férfi portréja Kikiáltási ár: 341 000 Ft Leütési ár: 2 400 000 Ft
A fentebb írt árak nem tartalmazzák az aukciósház jutalékát. Előfizetőink a katalógusok teljes leütési listáját az alábbi linken – bejelentkezést követően – itt érhetik el.
Az oslói múzeumok szakemberei a festmény első, 1893-as változatának egyik rejtélyét fejtették meg – miközben az is rejtély, miért tartott ez ilyen sokáig.
A nagy norvég festő, Edvard Munch Sikoly (A sikoly) című munkája az egyetemes művészettörténet egyik legismertebb, legtöbbet reprodukált festménye – még úgy is, hogy a reprodukciókon sokszor nem ugyanaz az alkotás szerepel. Mert, miközben a Mona Lisárólbeszélve egyértelműen Leonardonak a Louvre-ban őrzött remekére gondolunk, s az Éjjeli őrjáratmindig Rembrandtnak az amszterdami Rijksmuseumban őrzött monumentális vásznát juttatja eszünkbe, a Sikolyból több közismert változat létezik, amik összesen 17 év alatt, 1893 és 1910 között születtek. Más művészekhez hasonlóan Munch is sokszor készített – rendszerint megrendelői nyomására, vagy azért, hogy egy eladott, jól sikerültnek tartott alkotásból neki is maradjon példánya – több változatot ugyanarra a témára, az azonban ritka, hogy a különböző változatok csaknem azonos ismertségnek és népszerűségnek örvendjenek. A művészettörténet az első és az utolsó variánst tartja a legjelentősebbnek; ebben az írásban az elsőről lesz szó.
A Sikoly-leltár összesen öt tételt tartalmaz: két-két olaj-temperát, illetve pasztellt, továbbá egy litográfiát, amiből nem tudni pontosan, hány darab készült. A kutatók általában 30 körülire becsülik számukat; van közöttük Munch által saját kezűleg színezett példány is. Munch munkáinak leggazdagabb „lelőhelye” ma is szülőhazája, Norvégia; műveinek legnagyobb kollekciójával az oslói Munch Museum és a Nemzeti Múzeum rendelkezik; e két gyűjteményben van a Sikolyok többsége is. A Munch Museumnak – hacsak a pandémia nem okoz további csúszást – idén nyáron nyílik meg az új, a korábbinál lényegesen nagyobb alapterületű és gazdagabb funkciójú, impozáns épülete, míg a Nemzeti Múzeum épp egy rekonstrukció kellős közepén tart és az már most látszik, hogy ugyancsak a járvány miatt, az idénre tervezett újranyitás csúszni fog egy évet.
Edvard Munch 1933-ban, forrás: Wikipedia
Az első Sikoly keletkezésének történetét a művész így írta le naplójában: Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá. Munch számára fontos volt, hogy impresszióit ne csak festményein örökítse meg, hanem írásban is rögzítse. A mű egyik pasztell-verziójának keretére is ragasztott egy részletet naplójából, a litográfia-változatot pedig eleve úgy készítették, hogy az tartalmazott német nyelven egy kivonatos részletet Munch naplójából. Később azonban sok példányról leválasztották ezt a szöveges részt, így egy „teljes változat” ma már ritkaságnak számít. 1928-ban a Sikolyhoz kötődő teljes szöveget megjelentette a szerelem, a szenvedés és a halál témájával foglalkozó Élet-fríz sorozatának szentelt kis kötetben, ami szintén arra utal, hogy a szövegnek a képhez hasonló jelentőséget tulajdonított.
A Sikolynak ma is számos titka van még: a művészettörténészek például szívesen vitatkoznak arról, mennyire tekinthető a mű Munch saját lelkiállapota tükrének, egyfajta önarcképnek; hogyan értelmezhető a kép főhősének heves reakciója és a háttérben álló mellékfigurák teljes közönye között feszülő feltűnő ellentmondás; a festmény hőse maga hallat-e kétségbeesett hangokat, vagy inkább védekezik a hangokkal szemben.
A mű különböző változatai időről időre foglalkoztatják – nem mindig örömteli okokból – a sajtót és a közvéleményt is. A hírek jobbik esetben valamelyik alkotás időszaki kiállításokon történő, nem túl gyakori felbukkanásáról szólnak, máskor viszont éppen az eltűnésükről – az elmúlt évtizedekben a mű két változatát is elrabolták. 1994-ben a Nemzeti Múzeumból, 2004-ben a Munch Museumból vittek el egy-egy Sikolyt; nem kevés izgalom után szerencsére mindkét eset happy enddel zárult. A 2010-es évek legnagyobb szenzációja egy akkor fantasztikusnak számító árverési rekord volt: A Sikoly egyetlen, magánkézben lévő változatáért 2012-ben a Sotheby’s New York-i árverésén csaknem 120 millió dollárt fizettek. Az árverésig ez a változat is norvég tulajdonban volt, beadója ugyanis az ország egyik leggazdagabb embere, Petter Olsen volt. Nem kevésbé közismert az új tulajdonos sem: Leon Black amerikai milliárdos, aki épp most került nehéz helyzetbe – ha nem is anyagilag – a Jeffrey Epsteinhez fűződő soros üzleti kapcsolatai miatt. Mint ahogy arról néhány hete beszámoltunk, megingott pozíciója a New York-i MoMA felügyelőbizottságának élén is.
A legfrissebb, néhány napja felröppent hír pedig az, hogy a szakemberek immáron egységes álláspontja szerint maga Munch írt a Sikoly 1893-as változatának bal felső sarkába ceruzával egy megjegyzést, ami így hangzik: „Csak egy őrült festhette”. Azt, hogy ez a szabad szemmel alig látható néhány szó mikor került a képre, nem lehet tudni, mindenesetre legkésőbb 1904-ben már tudomást szerezhetett róla a világ egy dán kritikus írásából. A megjegyzés szerzőjét illetően napjainkig kétféle teória tartotta magát: az egyik szerint egy tárlatlátogató fejezte ki ily módon rosszallását, amikor a festményt 1895-ben bemutatták az oslói Blomqvist galériában. A kiállítás kapcsán az oslói egyetem diákklubja vitát rendezett, ahol egy orvostanhallgató annak a véleményének adott hangot, hogy a Sikolyt csak egy őrült festhette – ez a mondat került fel aztán a képre. A másik vélekedés szerint a „képrongáló” maga a művész volt, aki mindig nagyon érzékenyen reagált az elmeállapotával kapcsolatos megjegyzésekre, vélhetően azért is, mert családjában többen is szenvedtek mentális betegségben. Apja és nővére is depressziós volt, utóbbinál skizofréniát is diagnosztizáltak. És ő maga is labilis idegrendszerű volt; később, 1908-ban komoly idegösszeomlást kapott; állapotát alkoholizmusa is súlyosbította. Az ő „szerzősége” mellett kardoskodó szakemberek véleménye arról már megoszlott, hogy a képre írt megjegyzés ironikusan értendő-e, vagy a kritika miatti sértettség jegyében született. A napokban azonban a két oslói múzeum bejelentette szakemberei közös vizsgálatának eredményét, ami szerint valóban Munch a felirat szerzője. A „betűről betűre, szóról szóra” elvégzett vizsgálat nem használt semmi olyan eszközt vagy elméletet, ami ne lett volna régóta ismert; a közlemény csak az infravörös technológiát és a művész kézírásával való egybevetést említi. Munch szerzősége mellett még egy, logikusnak tűnő, de azért semmiképp sem perdöntő érvet sorakoztatnak fel: ha valóban egy felháborodott látogató írta volna fel véleményét a képre, nem ügyelt volna arra, hogy az alig észrevehető legyen.
A Sikoly 1893-as változata – ennek bal felső sarkára került a szabad szemmel alig látható megjegyzés; a Nasjonalmuseet, Oslo jóvoltából
A világsajtót 24 óra alatt bejárta a hír, itthon is több szájton megjelent már, de valahogy senki nem tette még fel a kérdést, hogy vajon miért most dobták be a köztudatba, amikor ezzel az erővel már jóval előbb is azonosítható lett volna a felirat szerzője. Egy válaszlehetőség mindenesetre kézenfekvő: a múzeumok újranyitása, illetve költözése húzódik, az érdeklődést viszont Munch iránt az alatt az idő alatt is fenn kell tartani, amíg a művek nem hozzáférhetőek a nagyközönség számára.
Edvard Munch: A sikoly, infravörös fotó, a Nasjonalmuseet, Oslo jóvoltából. Fotó: Borre Hostland
Szerző: Fejes Júlia
A cikk 2021. 02. 25-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
A Harcos eddig mindegyik tulajdonosa számára jó befektetésnek bizonyult és nem fog csalódást okozni a mostaninak sem.
A befektetési megfontolások erősödésének a műtárgypiac topszegmensében van egy mérőszáma, ami többet árul el ebben a témában, mint a vásárlói motivációkról a gyűjtők körében végzett felmérések. Utóbbiakban ugyanis sokan hajlamosak ködösíteni egy kicsit és inkább a gyűjtői szenvedélyt megjelölni a vásárlás fő okaként akkor is, ha valójában a befektetési motiváció az erősebb. Az említett mérőszám pedig nem más, mint a csúcsművek két piaci megjelenése között eltelt idő. Minél rövidebb ez az idő, annál valószínűbb, hogy a vásárlást a remélt haszon gyors realizálása motiválta. Természetesen előfordul, hogy egy gyűjtő egészen más okokból válik meg feltűnően gyorsan új szerzeményétől, a számok mégis sokatmondóak: az említett idő a statisztikák szerint az elmúlt évtizedben 11-ről 9 évre csökkent. Az a festmény azonban, amiről most szó lesz, ennél is gyorsabban „forog” – és eddig még minden tulajdonosa komoly hasznot realizált az eladásával.
Jean-Michel Basquiat rendkívül szuggesztív, elementáris erejű remeke, a Harcos 1982-ben született; abban az évben, amit a művészettörténészek ma pályája csúcspontjaként tartanak számon – nem véletlen, hogy egy kivételével valamennyi, jelenleg a 10 legdrágább alkotása közé tartozó festménye ekkor készült. A Harcost, bár mindvégig magántulajdonban volt, a nagyközönség is jól ismerheti, hiszen számos kiállításon szerepelt – egy évvel megszületése után már bemutatták Tokióban, később Párizsban, Bécsben és Milánóban, legutóbb pedig, 2019-ben, New Yorkban is. A festményt a Christie’s közleménye igazi mesterműnek tekinti, ami „olyan, mintha egy önarckép lenne. Basquiat nem fogta vissza magát, mindig pontosan annak adott kifejezést, amit valójában gondolt”.
Jean-Michel Basquiat: Harcos, 1982, a Christie’s jóvoltából
A mű már korábban is többször cserélt gazdát – többek között a top-gyűjtők közé tartozó Mugrabi család birtokában is volt –, a tulajdonosváltások azonban az utóbbi másfél évtizedben felgyorsultak, s ezek jól nyomon is követhetőek, hiszen nyilvános aukciók keretében történtek, többnyire a Sotheby’s-nél és, némileg meglepő módon, nem New Yorkban, hanem Londonban. A festményért 2005-ben még csak 1,8 millió dollárt fizettek, két évvel később, 2007-ben ennek az összegnek már több, mint háromszorosát, 5,6 milliót, 2012-ben pedig 8,7 milliót. (Ezt az összeget a kép addigi tulajdonosa a tisztes hozam ellenére akár csalódásként is megélhette, mert a Sotheby’s akkor 10,9 millió dollárban állapította meg a becsérték sávjának felső határát.) A mostani tulajdonos, úgy látszik, olvasta a statisztikákat, mert pontosan az átlagos, azaz 9 éves tartás után válik meg a képtől. Ő sem fog rosszul járni, hiszen a becsérték 31-41 millió dollár között mozog, s ennek legalább az alsó határát az ár minden bizonnyal el is fogja majd érni, tekintve, hogy a mű „harmadik fél által garantált tételként” kerül kalapács alá, azaz már előre ismert egy olyan potenciális vásárló, aki hajlandó egy, a ház és a beadó számára elfogadható árat adni érte. Ez az ár ritkán szokott alacsonyabb lenni a becsérték alsó határánál. (Amennyiben ezt az árat felüllicitálják, természetesen a garanciát adó gyűjtő is részt vehet a további licitben.) A garanciát adhatja maga az aukciósház is, de jelen esetben nem erről van szó. Az árgarancia a nagy aukciósházak eszköztárának régóta ismert és használt, bár vitatott eleme; alkalmazása azért került most ismét előtérbe, mert a pandémia a csúcsművek potenciális beadóit inkább elbizonytalanította, mint az ilyen művekre pályázókat, azaz a megfelelő kínálat biztosítása nagyobb erőfeszítéseket igényel. A 31-41 milliós sáv az utóbbi évek Basquiat-árainak ismeretében egyáltalán nem tűnik túlzottnak; a festő rekordját egy – természetesen 1982-es – cím nélküli munka tartja, ami 2017-ben a Sotheby’s-nél 110,5 millió dollárért kelt el, és legmagasabb tavalyi ára is elérte a 100 milliót; ez utóbbi ár milliárdosok közötti magánügylet keretében született. Mindenesetre már a taksa alsó határának elérése is biztosítaná a mű helyét Basquiat 10 legdrágább alkotása között. A becsértéket indokolva a Christie’s utalt arra is, hogy a Harcos analógiájának Basquiat életművében leginkább a La Hara című festmény tekinthető, ami már 2017-ben 30,7 millió dollárért kelt el.
Figyelemre méltó az is, milyen körülmények között kerül most kalapács alá a mű. Az első meglepetés a helyszín: Hong Kong. Nyugati művész alkotása még sosem kelt el ott a most vártnál magasabb áron; az a tény, hogy a Christie’s, nyilván a mű jelenlegi amerikai tulajdonosával egyeztetve, most Hong Kong mellett döntött, egyértelműen jelzi az aukciósház stratégiájának globális irányultságát és az ázsiai piac feltartóztathatatlannak tűnő előretörését, amit sem a pandémia, sem pedig Hong Kong instabillá vált helyzete, a körülötte kialakult politikai feszültségek növekedése nem tudott lefékezni. A nyugati művészek jelenleg még érvényes ázsiai árrekordját Gerhard Richter absztrakt festménye alig néhány hónapja, tavaly júliusban állította fel a Sotheby’s hongkongi árverésén 28,8 millió dollárral. Ez a mű is amerikai tulajdonban volt, a vagyonát „átstruktúráló” milliárdos Ronald Perelman adta be az árverésre, azaz a helyszín ebben az esetben sem adta magát szinte automatikusan, hanem nagyon tudatos döntés eredménye volt. A második sajátos körülmény pedig az, hogy a Christie’s a festményt egy Mindannyian harcosok vagyunk című single-lot-sale keretében bocsájtja kalapács alá, azaz az árverésnek ez lesz az egyetlen tétele. Ennél hatásosabban aligha lehet felhívni a gyűjtők figyelmét egy kiemelt tételre.
Szerző: Fejes Júlia
A cikk 2021. 02. 18-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Február utolsó hete bővelkedik az aukciós eseményekben. A gyűjtők többek között festményekre, grafikákra, műtárgyakra, bútorokra, szőnyegekre, plakátokra, könyvekre és papírrégiségekre is licitálhatnak. A járványhelyzet miatt az aukciók többségén online, telefonon és vételi megbízással érvényesíthetik licitjüket.
Február 22-én tartja 28. Plakátaukcióját a Budapest Poster Gallery. A 198 tételt felvonultató aukción olyan ismert grafikusok plakátjai kerülnek kalapács alá, mint Deák György, Zala Tibor, Sándor Margit, Benkő Sándor, Darvas Árpád és Várkonyi Zoltán. Az aukciót az Axioart Live szolgáltatásának köszönhetően akár otthonában is nyomon követheti.
Grafikus: Zala Tibor Év: 1964 Méret: cca. 84 x 55 cm
Február 23-án zárul a Boda Galéria7. online árverése, ahol festményekre, grafikákra és műtárgyakra licitálhatnak az érdeklődők. Az aukció legdrágább tétele, Bruck Lajos Udvarház című alkotása 460 ezer forintos kezdőárat kapott.
Kedd este 19 órakór zárul az AXIOART32. Plakátaukciója, ahol 132 izgalmas és egyedi alkotás között válogathatnak a gyűjtők. A magyar filmplakátok közül érdemes kiemelni az Egészséges erotika plakátját. A szocializmus nevetséges anomáliájának paródiája Tímár Péter, a Csinibaba rendezőjének filmje. A ládaüzemben dolgozó nők hol összeszögelik, hol szétszedik az eladhatatlan faládákat.
Szintén Merczel Péter tervezte A legényanya plakátját is. A Garas Dezső által rendezett film egy Isten háta mögötti kis faluban, Rátóton zajlik. Rendkívüli esemény történik a faluban: Rozi, nemrég született kisfiának a Józsi nevet adta, szakítva azzal a szokással, hogy a faluban minden férfit – a tanácselnök után – Bélának hívnak. Józsi felnő, akár a többi gyerek, de mindig kilóg a sorból.
A Nagyházi Galéria és Aukciósház 2021. február 23. és 25. között tartja 264. aukcióját. A három napos eseményen a Saphier-gyűjteményben szereplő festményekre és műtárgyakra licitálhatnak.
A festményanyag sokszínű kínálatában olyan nevek szerepelnek, mint Vörs Géza, Fenyő György, Grósz Mária, Gyenes Gitta, Zemplényi Magda és Schönberger Armand. A tételek közül érdemes egy pillantást vetni Járitz Józsa Szőke és vörös akt című alkotására és Péter Mária Mosakodók című festményére.
Február 24-én zárul a Selectiononline aukciója, ahol festmények, grafikák, bútorok és szőnyegek kerülnek kalapács alá. Az anyagból érdemes kiemelni Schéner MihályOlasz táj pineákkalcímű festményét és Kádár Béla Anya gyermekével című grafikáját, előbbi 550 ezer utóbbi 450 ezer forintos indulóárat kapott.
Február 26-án zárul a Ráday Antikvárium és Galéria 13. árverése. Az aukció kiemelt tétele a “Közhasznu esmeretek tára. A’ Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva.” I-XII. kötete. Az első modern értelemben vett magyar lexikon, amelyet német minta alapján, de a magyar közönség számára jelentősen átdolgozva adott ki Wigand. Szerkesztője Döbrentei Gábor volt, aki neves alkotógárdát gyűjtött maga köré. A szerzők között megtalálható Kis János, Mednyánszky Alajos, gróf Teleki József és báró Wesselényi Miklós is.
Vasárnapig adhatják le licitjüket az Antikvárium.hu12. Dedikált könyvek és kéziratok online árverésén. A 223 tétel között megtalálható számos irodalomtörténeti kuriózum, bibliofil kiadvány, filmkönyv és kordokumentum, seregnyi első kiadású irodalmi alkotás illetve könyvgyűjtők számára értékes kötetek.
