Latest Posts

Ilyet én is tudok festeni!

Szerző: admin

Izgalmasnak tartja a kortárs festészetet, de elakad, ha értelmeznie kell a képeket, szobrokat? Szeretné megtudni, hogy kell-e egyáltalán magyarázni az absztrakt művészetet? És az is foglalkoztatja, hogyha megpróbálkozna ezzel, akkor milyen eszközök lennének a segítségére? Zavarba ejtik az absztrakt formák, vagy a látszatra kaotikus benyomást keltő figurális kompozíciók, ugyanakkor kíváncsi a jelentésükre, vagy arra, hogyan tudna e kortárs alkotásokban rejlő gondolatokhoz, érzésekhez közelebb kerülni? Cikkünkben irányvonalakat adunk a kortárs művészet megértéséhez!

Az emberek egy nagy része falra mászik a kortárs képzőművészettől. A leggyakoribb kijelentések a kortárssal, főleg az absztrakt művészettel kapcsolatban a következők:

  1. Nem értem.
  2. Ilyet én is tudok festeni …
  3. Ez a kép, hogy kerülhetett múzeumba, amikor a háromévesen szebbet festettem ennél?

Menjünk sorba ezeken az állításokon!

Keserű Ilona: Sűrűsödő hangtestek (2012). A NOL.hu jóvoltából

Ad. 1. „Nem értem”

Azért mert nem értünk valamit, abból nem következik az, hogy rossz is.  Egyfelől lehet, hogy csak hiányosak az ismeretink, másfelől a kortárs képzőművészet általában nem ad pontos definíciókat. A múzeumokban látható tárgyleírások zavarba ejtő összetettsége a legtöbb esetben abban rejlik, hogy a kurátorok a szavak nyelvére akarják lefordítani azt, amit látunk. Szerintem az absztrakt képek átírása szöveggé nem szerencsés: elősegíti a műalkotásoktól való eltávolodást, ráadásul a látogatók úgy érezhetik, hogy van egy szűk elit csoport, aki érti ezeket a nonfiguratív képeket és a laikusoknak nem való a művészet.
Művészettörténészként sokszor megkérnek az ismerőseim arra, hogy kísérjem el őket kiállításokra. Ilyenkor többnyire várják a csodát: én majd „megmondom a tutit”, végre megértik a kortárs képzőművészetet és boldogan hazasétálunk. Ennél hálátlanabb feladat a világon nincs! Ki kell ábrándítanom mindenkit, nincs egyetemes recept a birtokunkban! Persze a kiállítás előtt utánanézhetek egy művésznek, bemutathatom a stílusát, és elmondhatom a saját véleményemet, de ennél többet szavakkal sajnos nehéz átadni. Értékesebb lenne az, ha meg tudnánk tanítani az embereket képeket nézni, akik ezt követően mernének beszélni a saját benyomásaikról, a művek kapcsán megjelenő érzéseikről. A kortárs művészet célja, hogy gondolkodásra serkentsen, mégpedig úgy, hogy többféle, sőt akár végtelen értelmezési lehetőséget hagyjon nyitva a közönsége számára.

Andy Warhol: Cambell’s leves (1953-1967). A WikiArt jóvoltából

Ad. 2. „Ilyet én is tudok festeni …”

Csörögi Anikó Lillaként vehetek egy piszoárt, aláírhatom és elküldhetem több múzeumnak, hogy vegyék meg, tegyék ki egy posztamensre,  ám nagy valószínűséggel válaszra sem fognak méltatni. Miért? Az alkotásomban semmi egyedi nincs, mert egy Marcel Duchamp nevű francia képzőművész már 1917-ben szerepeltette a művet a Független Művészek Társaságának New York-i kiállításán. Fontos megértenünk, hogy a kortárs képzőművészek legtöbbször kitalálnak egy koncepciót, és az alapján dolgoznak. Ha nem ismerjük a mögöttes tartalmat, Warhol Cambell’s dobozai csak egyszerű konzervek maradnak, ha viszont elfogadjuk, hogy ezek képzőművészeti alkotások, akkor az amerikai társadalom, a tömeggyártás és a felhalmozás lenyomatai.
Mi a helyzet az absztrakt alkotásokkal? Ha Keserű Ilona vagy Reigl Judit képei előtt állva azt feltételezzük, hogy a két festőnő csak azért nyúlt az absztrakt formákhoz, mert amúgy egy épkézláb portrét sem tudtak volna megrajzolni, akkor tévedünk. Az absztrakt festők nem azért lesznek absztraktok, mert nem tudnak rajzolni, hanem mert ezt a kifejezési formát választották. Picasso, Kandinszkij és Malevics is tudott volna historikus festőként dolgozni, megvoltak hozzá az eszközeik és a technikai tudásuk, csak éppen nem ezt akartak!

Bal oldalon: Kazimir Malevics: Portré a művész családtagjáról (1906); Jobb oldalon: Kazimir Malevics: Szuprematizmus (1916). A WikiArt jóvoltából

Ad. 3. „Ez a kép, hogy kerülhetett múzeumba, amikor háromévesen szebbet festettem ennél?”

A hároméves gyerekek ösztönszerűen festenek, és ebben rejlik tehetségük. Több festő is ezt az ősi, gyerekkori és tiszta állapotot kereste a művészetben. Lebontani a festészetet vonalakra és foltokra nem egyszerű feladat. Egy művész életében nem az jelenti az igazi kihívást, hogy megtanul portrét festeni, és helyesen alkalmazni a perspektívát, hanem az, hogy megtalálja az egyedi hangját, és saját stílusjegyeket teremtsen.
Minden héten járunk a barátaimmal pub-kvízre, a legutóbbi alkalommal volt egy olyan feladat, amelynek során négy absztrakt képet láttunk, amelyekből ki kellett választanunk azt az egy alkotást, amit nem egy világhírű művész, hanem egy gügyögő kisgyerek festett. Aki már előre érzi a káröröm ízét a szájában, azt el kell keserítenem, nagyon egyszerű volt kiszúrni a csecsemő alkotását. Ez hogyan lehetséges? Elsősorban tapaszt szem kell hozzá. Az egyetemen volt egy kortárs művészettel foglalkozó tanárom, aki azt mondta, ha sok absztrakt kiállítást nézünk, idővel meg fogjuk érezni, hogy ki az aki jó, és ki az aki csapnivaló művész.

Reigl Judit: Kitörés (1955). A NOL.hu jóvoltából

Recept a kortárs művek értelmezésére nincsen. Viszont, ha nézőként megadom önmagamnak azt a lehetőséget, hogy előítéletek nélkül szemléljem ezeket az alkotásokat, idővel kialakul majd egy természetes kritikai érzék, ami segít kiszűrni az igazán remek műveket. Az absztrakt „megértéséhez” pedig sok idő és türelem kell!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Milyen kiállításokat nézzünk, ha nyakunkon a tavasz?

Szerző: admin

Áprilisi kiállításajánlónk

Nyakunkon a jó idő és érthető módon a legtöbben olyan szabadtéri programokat keresnek, ahol maximálisan ki lehet élvezni a napsütést. A galériák és múzeumok kínálata azonban annyira erősre és változatosra sikeredett, hogy a borús napokat kihasználva mégis érdemes egy-egy kiállítást meglátogatnunk. Áprilisban öt budapesti és két vidéki kiállítást mutatunk be Önöknek!

ITTHON

Négy negyed – Baranyai (b) András, Kárpáti Tibor, Szabó Levente, Vidák Zsolt csoportos kiállítása
Budapest, kArton Galéria 2017. március 10 – április 7.

A kArton galéria soron következő kiállítása négy grafikus-illusztrátort választott ki abból a célból, hogy a látogatók egy poszterekkel, printekkel és pixelekkel teleplakátolt negyedben barangolhassanak. Mit is láthatunk a kiállításon? Ha balra nézünk felfedezhetjük a részletgazdag, vidám és színes várost, majd a következő sarkon befordulva végigkövethetjük a kArtonba visszatérő Pipien Molestus egy napját. Az utca túloldalán könyvesbolt, aminek kirakatában több tucat kötet: Platóntól kezdve Nietzschén át Csáth Gézáig. A harmadik negyedben barangolva minimál épületekkel, emberekkel és állatokkal találkozhatunk. Az utolsó utáni sarkon befordulva magányos szemek vizslatnak minket a gyárépületekből: némelyik gazdátlan, némelyik egy humanoid robot szkafandere alól hunyorog. Ha tovább indulunk a csövek, kábelek és végeláthatatlan lépcsők nyomán hamar beszippant az abszurd konstrukciókra épülő világ, ahol sosem tudhatjuk mi is történik. S ha ki akarnánk keveredni innen? Kövessük egy férfi útját a metróba – de készüljünk fel, hogy onnan nem lesz visszaút!

Ezer Ákos – Véletlenül
Budapest, Art+Text Galéria 2017. március 30 – április 28.

Az Art+Text Budapest Ezer Ákos munkáiból mutat be egy válogatást egy önálló kiállítás keretében. Ezer Ákos (1989), 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem, munkáiban egyesíti a posztmodern mintákat a hétköznapi hősökkel groteszk pozíciókban. Ezer művészi gyakorlatát a naiv expresszív stílus jellemzi. A nagyszabású vásznak alakjai a karikatúra-szerű alteregói a hétköznapi embernek, hasonlóságot mutatva Baselitz fejjel lefelé fordult testeivel. A képeken az emberek legtöbbször orra esnek végtagjaik furcsa pózokban csavarodnak ki, azonban az élénk színeknek és a vásznon megjelenő dinamikának köszönhetően ezek az alakok szerethetőek maradnak. Ügyetlenségük nem heroikus, hanem inkább emberi léptékű. A csíkos nadrágok, pöttyös pólók és sortok a Balatont idézik. Nem túlzás azt állítani, hogy a képeken minden formának és színnek jelentősége van.

Az ismeretlen görl – Huncutságok a pesti éjszakában
Budapest, Vendéglátóipari Múzeum, 2016. december 9. – 2017. május 7.

Hol voltak Budapest szimplakertjei az 1930-as években? Mennyi pénzt mulatott el Pesten a wales-i herceg? Mennyit kerestek az őt szórakoztató táncosnők? Mely magyar arisztokraták keresték a lányok társaságát? Ambiciózus fiatal lányok visszatérő mondata manapság, hogy „a médiában szeretnék elhelyezkedni”. Nem volt ez másképp a két világháború között sem: tévé híján sokan a színpadtól várták a hírnevet. A rivaldafényt kereső lányok általában egy varieté vagy mulató műsorában szerepeltek először. A „boldog békeidőkben” a mulató volt a magyar arisztokrácia és a külföldiek szórakozó- és találkozóhelye. A Vendéglátóipari Múzeum e korszak névtelen művészeinek és neves vendégeinek állít emléket. A szeparé és a parkett mellett a színpad és az öltözők is felépülnek, így a látogató belebújhat nemcsak a vendégek, de a revűsztárok és a kartáncosok bőrébe is!

Bocskor, csizma, paduka
Budapest, Néprajzi Múzeum, 2017. március 5 – november 30.

Viseletkiegészítők főszerepben! Közel háromszáz pár lábbeli mesél kultúrákról, társadalmakról és sokszínűségről a Néprajz Múzeum költözés előtti utolsó időszaki kiállításán. Valamennyi bemutatott lábbeli kézművestermék: otthon vagy cipész által készített darab. Többségüket kisebb közösségekben és falvakban használták, de a magyar és a nemzetközi anyagban is akadnak nagyvárosi példák. A gazdag gyűjtemény lehetőséget nyújt arra, hogy a tárlat az egyes típusokból variációkat is bemutasson. A kiállítás címe három különböző típusú lábbelire utal, amelyek egymástól távoli földrajzi helyeket, korszakokat és kultúrákat képviselnek. A gyűjteményben őrzött tárgyak egy csoportját távoli, egykor nehezen megközelíthető régiókban gyűjtötte az érdeklődő utazó. Más tárgyak a muzeológus terepmunkája során, személyes kapcsolatok révén kerültek a múzeumba. A funkció és a forma változó, ami közös: a viselés öröme.

Színekre hangolva
Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2016. április 1. – 2017. június 11.

Zöld – kék – piros: e három szín köré szerveződik a kiállítás, amelynek három termében mintegy 400 iparművészeti tárgy – főként kerámia, textil, bútor és ötvösmű – kerül bemutatásra. A hagyományosan történeti szempontú múzeumi narratívákkal szemben ez alkalommal csak színük alapján került egymás mellé régi és modern, szakrális és profán, ünnepi és hétköznapi. A kiállítás közel 25 tematikus tárgycsoportból áll, amelyek széles spektruma a zöld eozinmázas Zsolnay-kerámiáktól a William Morris által tervezett kék színű nyomott mintás textileken át a vörös színű liturgikus tárgyakig terjed. A válogatás, amelyben egyaránt akadnak jól ismert főművek és eddig soha be nem mutatott darabok az iparművészet valamennyi műfaját átfogva sajátos metszetét adja a múzeum gyűjteményének.

Határtalan design
Budapest, Új Budapest Galéria, 2017. április 1- június 7.

A 12. madeinhungary + 5. MeeD válogatásban 11 ország közel 100 tervezőjének munkáját láthatjuk az Új Budapest Galériában. A régiós cseh, lengyel és szlovák tervezők design darabja mellett első ízben lesznek láthatók dán, észt, finn, lett, litván, norvég és svéd alkotók által jegyzett bútorok, lakástextilek és dizájntárgyak. A kurátorok szándéka az volt, hogy megmutassák a dizájn sokszínűségét, üdítő frissességét, ezért az aktuális trendek figyelembevételével megalkotott tárgyak mellett egyéni látásmódot tükröző, olykor igencsak progresszív egyedi darabok is helyet kaptak a kiállításon. A nagyszabású mustra Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi díjas textiltervező iparművész és Radnóti Tamás belsőépítész szervezésében és rendezésében valósult meg.

VIDÉK

Gémkapocs 2. – Válogatás az Antal-Lusztig gyűjteményből
Debrecen, Modem, 2017 február 8 – április 28.

Ha kiapadhatatlannak nem is mondható a több mint négyezer darabot számláló Antal-Lusztig gyűjtemény, de hogy egy kiállítás bármilyen tematikában összeállítható belőle, az tény. Tulajdonképpen erre bizonyíték a Gémkapocs nevet viselő újabb tárlat is. A kiállítás koncepciója megmaradt: a Modem ismét kortárs alkotókat kért arra, hogy válasszanak egy-egy művet vagy engedjék meg, hogy egy-egy alkotásukat párhuzamba állítsák a kollekció egy-egy darabjával. A tárlat az alig több mint 100 éve feltalált tárggyal, a gémkapoccsal rendszerez és ösztönöz játékos műélvezetre. A kiállítás legfőbb célja, hogy közelebb vigye a nézőt a gyűjtemény egy-egy darabjához és vizuális, irodalmi, zenei, táncművészeti eszközökkel közvetítse a bennük lévő üzenetet.

A laptop, mint műtárgy
Szentendre, Barcsay Terem, 2017. március 23 – május 7.

Korunk bálványa a számítógép, amely életünk nélkülözhetetlennek tűnő, meghatározó részévé vált. Munkánk, magán- és közéletünk, kapcsolatunk a világgal. Mennyire váljunk kiszolgáltatottá? Milyen mértékben vegyük komolyan, épp annyira, hogy ne nőjön a fejünkre? Pár éve Fekete János művészetkedvelő vállalkozó ösztönzésére remek játékba kezdett néhány szentendrei képző- és iparművész: használaton kívüli laptopokból „álmodtak” műalkotásokat – ki-ki saját stílusa szerint. Az újraértelmezett laptopok sora azóta jelentősen bővült. Egy valami közös ezekben a látványos műtárgyakban – a játék öröme. A szentendrei alkotók számára pedig élvezetes feladatot jelentett annak megfogalmazása, hogy mit látnak meg ebben az élettelen szerkezetben. A látogatók nem csak a művészi laptopokat, hanem a számítógép-alkatrészek felhasználásával készült különleges ékszereket is megcsodálhatják.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Fektessünk-e műtárgyakba? – 1. rész

Szerző: admin

Elmondjuk véleményünket és a legfontosabb szempontokat, hogy ne hibázzon!

Andy Warhol egyik leggyakrabban idézett mondata: „Pénzt csinálni művészet, dolgozni művészet, de a jó üzlet a legjobb művészet.”  – Ez a gondolat szemléletesen illusztrálja, hogy a művészetnek nem csak a múzeumokban van helye. Az utóbbi évtizedekben egyre többen gondolnak úgy a műtárgyakra, mint potenciális befektetési eszközökre, sőt sokan vannak, akik pusztán befektetési eszközként érdeklődnek a művészet iránt, egyébként pedig hidegen hagyják őket a remekművek.

“Making money is art and working is art and good business is the best art.” – ANDY WARHOL. A Forbes jóvoltából

A Deloitte nemzetközi könyvvizsgáló cég brüsszeli Művészet és Befektetések elnevezésű osztályának 2016-os felmérése szerint a privátbankárok 36%-a szerint nő a gyűjteményekbe allokált vagyon a következő évtizedekben.  A vagyonkezelők 78 %-a (2014-ben még csak 55%-a) szerint a műtárgyaknak helye van a vagyonkezelésben. A vagyonkezelők 48%-a szerint az ügyfelek nyomást gyakorolnak rájuk azzal kapcsolatban, hogy adjanak számukra művészeti befektetésekre vonatkozó tippeket. Ugyanakkor a gyűjtők 72%-a szenvedélyből vásárol, de vannak megtérülési elvárásaik is. A gyűjtők 64%-a (2014-ben még csak 47%-a) mondja, hogy a megvett műalkotás legyen jó befektetés is. E megállapítások mutatják, hogy a művészet, a műélvezet idealista megközelítését nyilvánvalóan leváltja a profánabb, profitközpontú szemlélet, a többség nem akar a műtárgyvásárlásai során rossz befektetést csinálni, sőt kifejezetten szem előtt tartja a megtérülést.

A Deloitte felmérése persze a műtárgypiac külföldi szereplőinek nyilatkozataira alapul, mindazonáltal leszögezhetjük, hogy nagyjából hasonlóak az elvárások a magyar gyűjtők, vásárlók részéről is, különösen a fiatalabb generáció köreiben. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogyan lehet olyan műtárgyportfoliót összeállítani, amelybe biztonsággal fektethető a vagyon, és ezen felül pedig kielégítő értéknövekményt tud belátható időn belül termelni.
Az igény a befektetők részéről elsősorban a bankok, pénzügyi tanácsadó cégek privát banki szakembereinél jelentkezik, akik többnyire meglehetősen tapasztalatlanok és tanácstalanok műtárgypiaci kérdésekben, sőt a különböző tőke és pénzpiaci szabályok következtében jog szerint nem is igen adhatnak tanácsot művészeti befektetésekkel kapcsolatban, ezért együtt kell működniük a független műtárgypiaci szakemberekkel vagy a kereskedőkkel.

A Forbes jóvoltából

Cikksorozatunkban azt a célt tűztük ki, hogy körbejárjuk azon szempontokat, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni műtárgyvásárláskor, ha nem kizárólag a műélvezet, de a megtérülés is elvárás.

Vegyük sorra, mi kell általában a jó befektetéshez?

  1. Megfelelő minőségű termék nagy mennyiségben
  2. A kereslet – kínálat optimális aránya
  3. Likviditás
  4. Erősödő, kiszámítható, átlátható piac

Egy dolgot feltétlenül előre kell bocsájtanunk: a műtárgypiac sosem lesz tőkepiac, azt a fajta szabályozottságot, amelyet a pénzpiacokon elvárhatnak a befektetők, a műtárgypiac sosem fogja produkálni.

Nézzük, mit jelent a minőségi, nagy számú „termék” a művészeti piacon? Szemben a pénzügyi befektetési eszközökkel a műalkotások egyszeri, megismételhetetlen tárgyak, ezért nem reprodukálhatók, sokszorozhatók  pusztán a befektetői igények kielégítése érdekében. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a műtárgypiacon forgó minőségi műalkotások száma korlátozott, ebből pedig következik a piac méreteinek, a kínálat behatároltsága. Ez olyan sajátossága a műtárgypiacnak, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha műtárgyakba szeretnénk befektetni. Praktikusan ez azt jelenti, hogy körültekintően, alapos szaktudás birtokában kell felkutatnunk a magas kvalitású festményeket, szobrokat vagy bármely érdeklődési körünkbe tartozó gyűjteményi darabot, mindez időigényes feladat, a témában való elmélyülést igényel vagy rá kell magunkat bízni egy képzett szakemberre.

Az optimális befektetés egyik tulajdonsága, hogy mobil, tehát például egy részvényt, kötvényt vagy egy ingatlant záros határidőn belül el tudunk adni, ha készpénzre van szükségünk. A műtárgypiac korlátozottan likvid, mindig figyelembe kell vennünk, hogy idény jellegű. Az értékesebb tárgyakat árveréseken érdemes árulni, viszont az árveréseket három blokkban tartják évente: tavasszal, ősszel, és karácsony körül – alkalmazkodnunk kell, ki kell várnunk ezeket az időpontokat. Sőt azt is szem előtt kell tartanunk, hogy egy-egy műalkotást nem lehet rövid időn belül többször piacra dobni, mert ez a legtöbb esetben rontja a maximális vételár elérésének lehetőségét.

A piac átláthatóságának jelentősége mindig a műtárgypiaci elemzők kedvenc témája szokott lenni, nem hiába. Általában, ha befektetni szándékozunk akár a pénz- és tőkepiacokon, vagy esetleg az ingatlan piacon, megszoktuk, hogy meglehetősen pontos adatok, elemzések állnak rendelkezésünkre, amelyek alapján egzakt információk birtokában hozhatunk racionális döntéseket. Ezzel szemben a műtárgypiacon, annak sajátosságai következtében nem állnak rendelkezésünkre pontos számok. Eleve csupán az árverési eredmények, a leütési árak nyilvánosak, az aukción kívüli piac nagyságát, az ott zajló tranzakciókat csak becsülni lehet, hiszen a kereskedők többsége nem hozza nyilvánosságra bevételeit, e folyamatok nem transzparensek. Mindebből ismét az követezik, hogy vagy beleássuk magunkat a műtárgypiac eseményeibe, tanulmányozzuk a trendeket, tendenciákat vagy rábízzuk magunkat egy szakértőre. Természetesenaz intuíciók is fontosak, de a piacismeretet semmiképpen nem pótolja.

Cikksorozatunk következő részében bemutatjuk, hogy milyen forrásokból szerezhetünk pontos információkat, amelyek segítenek a helyes döntések meghozatalában, ha a műtárgyakat nem csak csodálni szeretnénk, de jó befektetéseket is szeretnénk csinálni.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Mikor kap zöld utat az erotikus művészet?

Szerző: admin

Az erotikus művészet az ősidők óta velünk él, elég csak a Willendorfi Vénuszra, a Lausseli Vénuszra gondolnunk vagy akár a pompei falfestmények már–már naturalisztikus képi világára. A szexuálisan túlfűtött tárgyak sokáig a művészet peremére szorultak, azonban a modern korszellem, úgy fest, hogy győzedelmeskedett a prüdérián. A világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby’s – saját komfortzónjából kilépve – Erotic: Passion & Desire címmel februárban megrendezte első olyan árverését, amely az erotikát állította középpontba.  A nagyszabású eseményt az AXIOART facebook oldalán is megosztottuk, illusztrációnak pedig Robert Mapplethorpe Íj és nyíl (Lisa Lyon) című képét választottuk. Ahogy kiment a posztunk több ismerősünk is szólt: cseréljük le a képet, mert le fogják tiltani a profilunkat. A vád: pornográfia terjesztése.

Robert Mapplethorpe: Íj és nyíl (Lisa Lyon) 1981. A Sotheby’s jóvoltából

Balázs Béla a 19. század elején a következőket írta a Nyugatban: „Bizonyos, hogy mai kultúránk legaktuálisabb feladatai közé tartozik egy új állásfoglalás az erotikával szemben, egy új közszeméremérzésnek, egy új nemi morálnak a megteremtése. Bizonyos, ha csak valami új aszkéta fanatizmus nem gyullad ki hírtelen a fehérbőrűek között, akkor az erotikát rejtő falak immár védtelenek.” Jelentem: 2017-ben még mindig állnak a falak! Egy közösségi oldal esetében még könnyebb kibúvót találni, hiába korhatárhoz kötött a regisztráció gyerekek is láthatják a tartalmakat. De azért elszomorító, hogy nem tudunk különbséget tenni erotikus művészet és pornográfia között.

Három pontban össze lehet foglalni a leggyakrabban ismétlődő érveket az erotikus művészet ellent:

  1. Ezek a képek felcsigázzák érzékelésünket, sértik a közerkölcsöt.
  2. A gyerekek nem láthatják ezeket a képeket.
  3. Nem okozhat tiszta művészi élvezetet, mert másra gondolunk.

Relevánsak-e ezek az érvek?

1; A képek valóban felcsigázhatják az érzékelésünket, azonban fokozott elragadtatást nemcsak egy erotikus kép tud kiváltani. Biztos mindenkivel megesett már, hogy beszippantotta egy műalkotás. Emlékszem arra a pillanatra, amikor évekkel ezelőtt először láttam Jan Veermer van Delft festményét, A tejet öntő lány-t.  Az alak egyszerűsége, a hétköznapi mozdulata annyira magával ragadott, hogy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy két percig vagy fél óráig bámultam a képet.

Jan Veermer van Delft: A tejet öntő lány (1660). A Google Art Projekt jóvoltából

2; A gyerekek ma már rengeteg mindent látnak, hallanak. Azt feltételezni, hogy az erotikus művészet megrontja őket balgaság. A gyerekek nagyon okosak, megérzik, ha titkolni akarunk előlük valamit, a kíváncsiság pedig idővel úgy is győzedelmeskedik. Előbb-utóbb találkozni fognak pornográf tartalmakkal. De fontos lenne, ha érzékelnék a különbséget erotikus művészet és pornográfia között. Míg a pornográfia a testet explicit, személytelen tárggyá alacsonyítja, addig az erotikus művészet középpontjába a megtestesült személy iránti érdeklődés kerül.

3; Véleményem szerint a meztelen testet ábrázoló műnek is van tiszta élvezeti értéke. Helmut Newton női alakjaival nem biztos, hogy szexuális kapcsolatot akarunk csak azért létesíteni, mert a szemünk hosszabban elidőzik egy-egy részleten. Amikor a Szépművészeti Múzeumban láttam Egon Schiele festményét, az Ölelés-t, annyira nagy hatással volt rám a kép, hogy megosztottam az egyik közösségi oldalon. Egy volt művészettörténet szakos hallgatótársam akkor ezt írta: „Ezt én is kiszerettem volna rakni borítóképnek csak túl merésznek véltem.” Ezután hosszan magyarázkodnom kellett arról, hogy Schiele képén az erotika csak eszköz, aminek a segítségével láthatóvá teszi a kapcsolatok intimitását.

Egon Schiele: Ölelés (1917). A Google Art Projekt jóvoltából.

1 érv: A szex, mint művészeti fegyver:

Az expresszionista, Klimt-tanítvány, Schiele mintegy „művészi fegyverként” használta a szexet,  már nagyon korán jelen volt életében. Vörösre festett szemérmű kislány, párok szeretkezés után, önkielégítést ábrázoló önarckép: szinte nincs még egy olyan festő a művészettörténetben, akinek alkotói munkásságában a testiség, az erotika ennyire a középpontban lett volna. A polgári Ausztriát a maga idejében megdöbbentette Schiele stílusa, a művésznek 1912-ben 24 napot közszeméremsértés címen börtönben kellett töltenie. Idén, Schiele halálának 100. évfordulóját ünnepeljük. Ennek apropóján a bécsi Albertina február 27-én nyílt tárlata az életmű értelmezésének új lehetőségét kínálja. A bécsi Schiele szakértő, Thomas Ambrozy bebizonyította, hogy az eddig vulgárisnak hitt képek inkább allegóriák, amiket Assisi Szent Ferenc írásai ihlettek. A szexualitást fegyverként használó festő olvasta, és gondosan jegyzetelte Szent Ferenc filozofikus szövegeit. Ambrozy szerint a képeken a moralitás keveredik az erotikával.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:

Erotomane und Moralist?
Balázs Béla: Erotikus művészet és művészeti erotika