Latest Posts

Milyen kiállításokat nézzünk, ha nyakunkon a tavasz?

Áprilisi kiállításajánlónk

Nyakunkon a jó idő és érthető módon a legtöbben olyan szabadtéri programokat keresnek, ahol maximálisan ki lehet élvezni a napsütést. A galériák és múzeumok kínálata azonban annyira erősre és változatosra sikeredett, hogy a borús napokat kihasználva mégis érdemes egy-egy kiállítást meglátogatnunk. Áprilisban öt budapesti és két vidéki kiállítást mutatunk be Önöknek!

ITTHON

Négy negyed – Baranyai (b) András, Kárpáti Tibor, Szabó Levente, Vidák Zsolt csoportos kiállítása
Budapest, kArton Galéria 2017. március 10 – április 7.

A kArton galéria soron következő kiállítása négy grafikus-illusztrátort választott ki abból a célból, hogy a látogatók egy poszterekkel, printekkel és pixelekkel teleplakátolt negyedben barangolhassanak. Mit is láthatunk a kiállításon? Ha balra nézünk felfedezhetjük a részletgazdag, vidám és színes várost, majd a következő sarkon befordulva végigkövethetjük a kArtonba visszatérő Pipien Molestus egy napját. Az utca túloldalán könyvesbolt, aminek kirakatában több tucat kötet: Platóntól kezdve Nietzschén át Csáth Gézáig. A harmadik negyedben barangolva minimál épületekkel, emberekkel és állatokkal találkozhatunk. Az utolsó utáni sarkon befordulva magányos szemek vizslatnak minket a gyárépületekből: némelyik gazdátlan, némelyik egy humanoid robot szkafandere alól hunyorog. Ha tovább indulunk a csövek, kábelek és végeláthatatlan lépcsők nyomán hamar beszippant az abszurd konstrukciókra épülő világ, ahol sosem tudhatjuk mi is történik. S ha ki akarnánk keveredni innen? Kövessük egy férfi útját a metróba – de készüljünk fel, hogy onnan nem lesz visszaút!

Ezer Ákos – Véletlenül
Budapest, Art+Text Galéria 2017. március 30 – április 28.

Az Art+Text Budapest Ezer Ákos munkáiból mutat be egy válogatást egy önálló kiállítás keretében. Ezer Ákos (1989), 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem, munkáiban egyesíti a posztmodern mintákat a hétköznapi hősökkel groteszk pozíciókban. Ezer művészi gyakorlatát a naiv expresszív stílus jellemzi. A nagyszabású vásznak alakjai a karikatúra-szerű alteregói a hétköznapi embernek, hasonlóságot mutatva Baselitz fejjel lefelé fordult testeivel. A képeken az emberek legtöbbször orra esnek végtagjaik furcsa pózokban csavarodnak ki, azonban az élénk színeknek és a vásznon megjelenő dinamikának köszönhetően ezek az alakok szerethetőek maradnak. Ügyetlenségük nem heroikus, hanem inkább emberi léptékű. A csíkos nadrágok, pöttyös pólók és sortok a Balatont idézik. Nem túlzás azt állítani, hogy a képeken minden formának és színnek jelentősége van.

Az ismeretlen görl – Huncutságok a pesti éjszakában
Budapest, Vendéglátóipari Múzeum, 2016. december 9. – 2017. május 7.

Hol voltak Budapest szimplakertjei az 1930-as években? Mennyi pénzt mulatott el Pesten a wales-i herceg? Mennyit kerestek az őt szórakoztató táncosnők? Mely magyar arisztokraták keresték a lányok társaságát? Ambiciózus fiatal lányok visszatérő mondata manapság, hogy „a médiában szeretnék elhelyezkedni”. Nem volt ez másképp a két világháború között sem: tévé híján sokan a színpadtól várták a hírnevet. A rivaldafényt kereső lányok általában egy varieté vagy mulató műsorában szerepeltek először. A „boldog békeidőkben” a mulató volt a magyar arisztokrácia és a külföldiek szórakozó- és találkozóhelye. A Vendéglátóipari Múzeum e korszak névtelen művészeinek és neves vendégeinek állít emléket. A szeparé és a parkett mellett a színpad és az öltözők is felépülnek, így a látogató belebújhat nemcsak a vendégek, de a revűsztárok és a kartáncosok bőrébe is!

Bocskor, csizma, paduka
Budapest, Néprajzi Múzeum, 2017. március 5 – november 30.

Viseletkiegészítők főszerepben! Közel háromszáz pár lábbeli mesél kultúrákról, társadalmakról és sokszínűségről a Néprajz Múzeum költözés előtti utolsó időszaki kiállításán. Valamennyi bemutatott lábbeli kézművestermék: otthon vagy cipész által készített darab. Többségüket kisebb közösségekben és falvakban használták, de a magyar és a nemzetközi anyagban is akadnak nagyvárosi példák. A gazdag gyűjtemény lehetőséget nyújt arra, hogy a tárlat az egyes típusokból variációkat is bemutasson. A kiállítás címe három különböző típusú lábbelire utal, amelyek egymástól távoli földrajzi helyeket, korszakokat és kultúrákat képviselnek. A gyűjteményben őrzött tárgyak egy csoportját távoli, egykor nehezen megközelíthető régiókban gyűjtötte az érdeklődő utazó. Más tárgyak a muzeológus terepmunkája során, személyes kapcsolatok révén kerültek a múzeumba. A funkció és a forma változó, ami közös: a viselés öröme.

Színekre hangolva
Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2016. április 1. – 2017. június 11.

Zöld – kék – piros: e három szín köré szerveződik a kiállítás, amelynek három termében mintegy 400 iparművészeti tárgy – főként kerámia, textil, bútor és ötvösmű – kerül bemutatásra. A hagyományosan történeti szempontú múzeumi narratívákkal szemben ez alkalommal csak színük alapján került egymás mellé régi és modern, szakrális és profán, ünnepi és hétköznapi. A kiállítás közel 25 tematikus tárgycsoportból áll, amelyek széles spektruma a zöld eozinmázas Zsolnay-kerámiáktól a William Morris által tervezett kék színű nyomott mintás textileken át a vörös színű liturgikus tárgyakig terjed. A válogatás, amelyben egyaránt akadnak jól ismert főművek és eddig soha be nem mutatott darabok az iparművészet valamennyi műfaját átfogva sajátos metszetét adja a múzeum gyűjteményének.

Határtalan design
Budapest, Új Budapest Galéria, 2017. április 1- június 7.

A 12. madeinhungary + 5. MeeD válogatásban 11 ország közel 100 tervezőjének munkáját láthatjuk az Új Budapest Galériában. A régiós cseh, lengyel és szlovák tervezők design darabja mellett első ízben lesznek láthatók dán, észt, finn, lett, litván, norvég és svéd alkotók által jegyzett bútorok, lakástextilek és dizájntárgyak. A kurátorok szándéka az volt, hogy megmutassák a dizájn sokszínűségét, üdítő frissességét, ezért az aktuális trendek figyelembevételével megalkotott tárgyak mellett egyéni látásmódot tükröző, olykor igencsak progresszív egyedi darabok is helyet kaptak a kiállításon. A nagyszabású mustra Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi díjas textiltervező iparművész és Radnóti Tamás belsőépítész szervezésében és rendezésében valósult meg.

VIDÉK

Gémkapocs 2. – Válogatás az Antal-Lusztig gyűjteményből
Debrecen, Modem, 2017 február 8 – április 28.

Ha kiapadhatatlannak nem is mondható a több mint négyezer darabot számláló Antal-Lusztig gyűjtemény, de hogy egy kiállítás bármilyen tematikában összeállítható belőle, az tény. Tulajdonképpen erre bizonyíték a Gémkapocs nevet viselő újabb tárlat is. A kiállítás koncepciója megmaradt: a Modem ismét kortárs alkotókat kért arra, hogy válasszanak egy-egy művet vagy engedjék meg, hogy egy-egy alkotásukat párhuzamba állítsák a kollekció egy-egy darabjával. A tárlat az alig több mint 100 éve feltalált tárggyal, a gémkapoccsal rendszerez és ösztönöz játékos műélvezetre. A kiállítás legfőbb célja, hogy közelebb vigye a nézőt a gyűjtemény egy-egy darabjához és vizuális, irodalmi, zenei, táncművészeti eszközökkel közvetítse a bennük lévő üzenetet.

A laptop, mint műtárgy
Szentendre, Barcsay Terem, 2017. március 23 – május 7.

Korunk bálványa a számítógép, amely életünk nélkülözhetetlennek tűnő, meghatározó részévé vált. Munkánk, magán- és közéletünk, kapcsolatunk a világgal. Mennyire váljunk kiszolgáltatottá? Milyen mértékben vegyük komolyan, épp annyira, hogy ne nőjön a fejünkre? Pár éve Fekete János művészetkedvelő vállalkozó ösztönzésére remek játékba kezdett néhány szentendrei képző- és iparművész: használaton kívüli laptopokból „álmodtak” műalkotásokat – ki-ki saját stílusa szerint. Az újraértelmezett laptopok sora azóta jelentősen bővült. Egy valami közös ezekben a látványos műtárgyakban – a játék öröme. A szentendrei alkotók számára pedig élvezetes feladatot jelentett annak megfogalmazása, hogy mit látnak meg ebben az élettelen szerkezetben. A látogatók nem csak a művészi laptopokat, hanem a számítógép-alkatrészek felhasználásával készült különleges ékszereket is megcsodálhatják.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Fektessünk-e műtárgyakba? – 1. rész

Elmondjuk véleményünket és a legfontosabb szempontokat, hogy ne hibázzon!

Andy Warhol egyik leggyakrabban idézett mondata: „Pénzt csinálni művészet, dolgozni művészet, de a jó üzlet a legjobb művészet.”  – Ez a gondolat szemléletesen illusztrálja, hogy a művészetnek nem csak a múzeumokban van helye. Az utóbbi évtizedekben egyre többen gondolnak úgy a műtárgyakra, mint potenciális befektetési eszközökre, sőt sokan vannak, akik pusztán befektetési eszközként érdeklődnek a művészet iránt, egyébként pedig hidegen hagyják őket a remekművek.

“Making money is art and working is art and good business is the best art.” – ANDY WARHOL. A Forbes jóvoltából

A Deloitte nemzetközi könyvvizsgáló cég brüsszeli Művészet és Befektetések elnevezésű osztályának 2016-os felmérése szerint a privátbankárok 36%-a szerint nő a gyűjteményekbe allokált vagyon a következő évtizedekben.  A vagyonkezelők 78 %-a (2014-ben még csak 55%-a) szerint a műtárgyaknak helye van a vagyonkezelésben. A vagyonkezelők 48%-a szerint az ügyfelek nyomást gyakorolnak rájuk azzal kapcsolatban, hogy adjanak számukra művészeti befektetésekre vonatkozó tippeket. Ugyanakkor a gyűjtők 72%-a szenvedélyből vásárol, de vannak megtérülési elvárásaik is. A gyűjtők 64%-a (2014-ben még csak 47%-a) mondja, hogy a megvett műalkotás legyen jó befektetés is. E megállapítások mutatják, hogy a művészet, a műélvezet idealista megközelítését nyilvánvalóan leváltja a profánabb, profitközpontú szemlélet, a többség nem akar a műtárgyvásárlásai során rossz befektetést csinálni, sőt kifejezetten szem előtt tartja a megtérülést.

A Deloitte felmérése persze a műtárgypiac külföldi szereplőinek nyilatkozataira alapul, mindazonáltal leszögezhetjük, hogy nagyjából hasonlóak az elvárások a magyar gyűjtők, vásárlók részéről is, különösen a fiatalabb generáció köreiben. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogyan lehet olyan műtárgyportfoliót összeállítani, amelybe biztonsággal fektethető a vagyon, és ezen felül pedig kielégítő értéknövekményt tud belátható időn belül termelni.
Az igény a befektetők részéről elsősorban a bankok, pénzügyi tanácsadó cégek privát banki szakembereinél jelentkezik, akik többnyire meglehetősen tapasztalatlanok és tanácstalanok műtárgypiaci kérdésekben, sőt a különböző tőke és pénzpiaci szabályok következtében jog szerint nem is igen adhatnak tanácsot művészeti befektetésekkel kapcsolatban, ezért együtt kell működniük a független műtárgypiaci szakemberekkel vagy a kereskedőkkel.

A Forbes jóvoltából

Cikksorozatunkban azt a célt tűztük ki, hogy körbejárjuk azon szempontokat, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni műtárgyvásárláskor, ha nem kizárólag a műélvezet, de a megtérülés is elvárás.

Vegyük sorra, mi kell általában a jó befektetéshez?

  1. Megfelelő minőségű termék nagy mennyiségben
  2. A kereslet – kínálat optimális aránya
  3. Likviditás
  4. Erősödő, kiszámítható, átlátható piac

Egy dolgot feltétlenül előre kell bocsájtanunk: a műtárgypiac sosem lesz tőkepiac, azt a fajta szabályozottságot, amelyet a pénzpiacokon elvárhatnak a befektetők, a műtárgypiac sosem fogja produkálni.

Nézzük, mit jelent a minőségi, nagy számú „termék” a művészeti piacon? Szemben a pénzügyi befektetési eszközökkel a műalkotások egyszeri, megismételhetetlen tárgyak, ezért nem reprodukálhatók, sokszorozhatók  pusztán a befektetői igények kielégítése érdekében. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a műtárgypiacon forgó minőségi műalkotások száma korlátozott, ebből pedig következik a piac méreteinek, a kínálat behatároltsága. Ez olyan sajátossága a műtárgypiacnak, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha műtárgyakba szeretnénk befektetni. Praktikusan ez azt jelenti, hogy körültekintően, alapos szaktudás birtokában kell felkutatnunk a magas kvalitású festményeket, szobrokat vagy bármely érdeklődési körünkbe tartozó gyűjteményi darabot, mindez időigényes feladat, a témában való elmélyülést igényel vagy rá kell magunkat bízni egy képzett szakemberre.

Az optimális befektetés egyik tulajdonsága, hogy mobil, tehát például egy részvényt, kötvényt vagy egy ingatlant záros határidőn belül el tudunk adni, ha készpénzre van szükségünk. A műtárgypiac korlátozottan likvid, mindig figyelembe kell vennünk, hogy idény jellegű. Az értékesebb tárgyakat árveréseken érdemes árulni, viszont az árveréseket három blokkban tartják évente: tavasszal, ősszel, és karácsony körül – alkalmazkodnunk kell, ki kell várnunk ezeket az időpontokat. Sőt azt is szem előtt kell tartanunk, hogy egy-egy műalkotást nem lehet rövid időn belül többször piacra dobni, mert ez a legtöbb esetben rontja a maximális vételár elérésének lehetőségét.

A piac átláthatóságának jelentősége mindig a műtárgypiaci elemzők kedvenc témája szokott lenni, nem hiába. Általában, ha befektetni szándékozunk akár a pénz- és tőkepiacokon, vagy esetleg az ingatlan piacon, megszoktuk, hogy meglehetősen pontos adatok, elemzések állnak rendelkezésünkre, amelyek alapján egzakt információk birtokában hozhatunk racionális döntéseket. Ezzel szemben a műtárgypiacon, annak sajátosságai következtében nem állnak rendelkezésünkre pontos számok. Eleve csupán az árverési eredmények, a leütési árak nyilvánosak, az aukción kívüli piac nagyságát, az ott zajló tranzakciókat csak becsülni lehet, hiszen a kereskedők többsége nem hozza nyilvánosságra bevételeit, e folyamatok nem transzparensek. Mindebből ismét az követezik, hogy vagy beleássuk magunkat a műtárgypiac eseményeibe, tanulmányozzuk a trendeket, tendenciákat vagy rábízzuk magunkat egy szakértőre. Természetesenaz intuíciók is fontosak, de a piacismeretet semmiképpen nem pótolja.

Cikksorozatunk következő részében bemutatjuk, hogy milyen forrásokból szerezhetünk pontos információkat, amelyek segítenek a helyes döntések meghozatalában, ha a műtárgyakat nem csak csodálni szeretnénk, de jó befektetéseket is szeretnénk csinálni.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Mikor kap zöld utat az erotikus művészet?

Az erotikus művészet az ősidők óta velünk él, elég csak a Willendorfi Vénuszra, a Lausseli Vénuszra gondolnunk vagy akár a pompei falfestmények már–már naturalisztikus képi világára. A szexuálisan túlfűtött tárgyak sokáig a művészet peremére szorultak, azonban a modern korszellem, úgy fest, hogy győzedelmeskedett a prüdérián. A világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby’s – saját komfortzónjából kilépve – Erotic: Passion & Desire címmel februárban megrendezte első olyan árverését, amely az erotikát állította középpontba.  A nagyszabású eseményt az AXIOART facebook oldalán is megosztottuk, illusztrációnak pedig Robert Mapplethorpe Íj és nyíl (Lisa Lyon) című képét választottuk. Ahogy kiment a posztunk több ismerősünk is szólt: cseréljük le a képet, mert le fogják tiltani a profilunkat. A vád: pornográfia terjesztése.

Robert Mapplethorpe: Íj és nyíl (Lisa Lyon) 1981. A Sotheby’s jóvoltából

Balázs Béla a 19. század elején a következőket írta a Nyugatban: „Bizonyos, hogy mai kultúránk legaktuálisabb feladatai közé tartozik egy új állásfoglalás az erotikával szemben, egy új közszeméremérzésnek, egy új nemi morálnak a megteremtése. Bizonyos, ha csak valami új aszkéta fanatizmus nem gyullad ki hírtelen a fehérbőrűek között, akkor az erotikát rejtő falak immár védtelenek.” Jelentem: 2017-ben még mindig állnak a falak! Egy közösségi oldal esetében még könnyebb kibúvót találni, hiába korhatárhoz kötött a regisztráció gyerekek is láthatják a tartalmakat. De azért elszomorító, hogy nem tudunk különbséget tenni erotikus művészet és pornográfia között.

Három pontban össze lehet foglalni a leggyakrabban ismétlődő érveket az erotikus művészet ellent:

  1. Ezek a képek felcsigázzák érzékelésünket, sértik a közerkölcsöt.
  2. A gyerekek nem láthatják ezeket a képeket.
  3. Nem okozhat tiszta művészi élvezetet, mert másra gondolunk.

Relevánsak-e ezek az érvek?

1; A képek valóban felcsigázhatják az érzékelésünket, azonban fokozott elragadtatást nemcsak egy erotikus kép tud kiváltani. Biztos mindenkivel megesett már, hogy beszippantotta egy műalkotás. Emlékszem arra a pillanatra, amikor évekkel ezelőtt először láttam Jan Veermer van Delft festményét, A tejet öntő lány-t.  Az alak egyszerűsége, a hétköznapi mozdulata annyira magával ragadott, hogy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy két percig vagy fél óráig bámultam a képet.

Jan Veermer van Delft: A tejet öntő lány (1660). A Google Art Projekt jóvoltából

2; A gyerekek ma már rengeteg mindent látnak, hallanak. Azt feltételezni, hogy az erotikus művészet megrontja őket balgaság. A gyerekek nagyon okosak, megérzik, ha titkolni akarunk előlük valamit, a kíváncsiság pedig idővel úgy is győzedelmeskedik. Előbb-utóbb találkozni fognak pornográf tartalmakkal. De fontos lenne, ha érzékelnék a különbséget erotikus művészet és pornográfia között. Míg a pornográfia a testet explicit, személytelen tárggyá alacsonyítja, addig az erotikus művészet középpontjába a megtestesült személy iránti érdeklődés kerül.

3; Véleményem szerint a meztelen testet ábrázoló műnek is van tiszta élvezeti értéke. Helmut Newton női alakjaival nem biztos, hogy szexuális kapcsolatot akarunk csak azért létesíteni, mert a szemünk hosszabban elidőzik egy-egy részleten. Amikor a Szépművészeti Múzeumban láttam Egon Schiele festményét, az Ölelés-t, annyira nagy hatással volt rám a kép, hogy megosztottam az egyik közösségi oldalon. Egy volt művészettörténet szakos hallgatótársam akkor ezt írta: „Ezt én is kiszerettem volna rakni borítóképnek csak túl merésznek véltem.” Ezután hosszan magyarázkodnom kellett arról, hogy Schiele képén az erotika csak eszköz, aminek a segítségével láthatóvá teszi a kapcsolatok intimitását.

Egon Schiele: Ölelés (1917). A Google Art Projekt jóvoltából.

1 érv: A szex, mint művészeti fegyver:

Az expresszionista, Klimt-tanítvány, Schiele mintegy „művészi fegyverként” használta a szexet,  már nagyon korán jelen volt életében. Vörösre festett szemérmű kislány, párok szeretkezés után, önkielégítést ábrázoló önarckép: szinte nincs még egy olyan festő a művészettörténetben, akinek alkotói munkásságában a testiség, az erotika ennyire a középpontban lett volna. A polgári Ausztriát a maga idejében megdöbbentette Schiele stílusa, a művésznek 1912-ben 24 napot közszeméremsértés címen börtönben kellett töltenie. Idén, Schiele halálának 100. évfordulóját ünnepeljük. Ennek apropóján a bécsi Albertina február 27-én nyílt tárlata az életmű értelmezésének új lehetőségét kínálja. A bécsi Schiele szakértő, Thomas Ambrozy bebizonyította, hogy az eddig vulgárisnak hitt képek inkább allegóriák, amiket Assisi Szent Ferenc írásai ihlettek. A szexualitást fegyverként használó festő olvasta, és gondosan jegyzetelte Szent Ferenc filozofikus szövegeit. Ambrozy szerint a képeken a moralitás keveredik az erotikával.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:

Erotomane und Moralist?
Balázs Béla: Erotikus művészet és művészeti erotika

Műtárgypiaci visszapillantás 2016-ra, és latolgatások 2017-re

Mit hoz 2017 a műtárgypiacon nemzetközi és hazai területen? A piac szereplőit és a gyűjtőket folyamatosan foglalkoztatja ez a kérdés. Üveggömböt mindannyian szeretnénk, de egyikünknek sincs sajnos, ezért kénytelenek vagyunk azokra az elemzésekre támaszkodni, amelyeket a különböző piackutató cégek, mint például az Artprice, az  Art Tactic vagy akár a Mei Moses Art Indices, – amelyet mellesleg tavaly októberben bekebelezett a Sotheby’s – készítenek. Napokon belül a maastrichti  high end művészeti vásár részletes elemzése, a TEFAF 2017 Global Art Market Report is megjelenik, amely majd még tovább árnyalhatja az összképet és a levonható következtetéseket.

Tekintsük át, mire jutottak a műtárgypiac tudósai eddig. Leszögezhetjük, hogy  a 2008-as globális gazdasági válság látványos zuhanást okozott az árakban, különösen a spekulatív piaci szegmensnek számító kortárs festészet területén.  Ez utóbbi, kifejezetten trendinek minősülő piac, amely nagyon népszerű a művészetre befektetési szemmel is tekintő gyűjtők körében, azért omlott össze olyan látványosan, mert a vásárlók forrásai  elsősorban a válság által jelentősen megtépázott  pénz és tőkepiacokról származtak. A konzervatívabb területek, mint például a régi mesterek piaca viszonylag érintetlenül vészelte át a krízist.  Összességében amilyen gyorsan zuhantak az árak 2008 őszén, telén, oly hamar indult növekedésnek a piac 2009 harmadik harmadában, sőt az árak és a  forgalom éveken át egyre intenzívebben erősödtek, és 2015-re bizonyos területeken túlszárnyalták a 2008 előtti számokat is. Ez a  lendület látszott megtörni 2015 végén, illetve 2016-ra már az árverési piac gyengülésének nyilvánvaló  jelei bontakoztak ki. 2015-ban a globális műtárgypiac 20,8 milliárd dollár összegű aukciós forgalmat bonyolított, míg 2016-ban ez a szám lecsökkent 16,9 milliárd dollárra.

Összaukciós forgalom 2015-ben és 2016-ban országok szerint. Forrás: Artprice 

Ugyanakkor egy érdekes, de kevésbé ellenőrizhető adat, miszerint az összműtárgypiaci forgalom (ebbe az összegbe az árverésen kívül bonyolított tranzakciók bevételeit is belekalkulálják) 2016-ban 46 milliárd dollár volt, amely szám Rachel A. J. Pownall, a maastrichti közgazdasági egyetem professzora szerint a 2015-ös adatokhoz képest 1,7 %-os növekedést produkált. Ebből a kutató arra következtet, hogy az aukciós piacról a magáneladások piacára tevődik át a hangsúly lassanként.  Pownall professzor egyébként az árverési szegmens gyengülése ellenére kitart amellett, hogy a műtárgypiac stabil  és rugalmas piac, amely jelenleg növekedésben van. A TEFAF Global Art Market Report elkészítésért felelős szakember véleménye szerint a modernista művek körépen tapasztalható árbeli visszaesést  (-8,6 % 2016-ban 2015-höz képest) kompenzálja a kortárs szegmens  erősödése (4 % áremelkedés 2015-höz képest 2016-ban). Az ázsiai árverési piac 2016-ban is virágzott, Kína visszaszerezte piacvezető szerepét az USA-tól, 40,5 %-ot  (az Art Price mérései szerint 38%-ot) harap ki a globális összforgalomból (2015-ben csak 31%-ot tudhatott magának).

Globális műtárgypiacirészesedés országok szerint. Forrás: Artprice

Ha a magyar piaci kilátásokat kell találgatnunk, akkor sokkal mostohább helyzetben vagyunk a nemzetközi folyamatok értékelési lehetőségeihez képest. Sajnos nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, nincs teljes és pontos képünk az országos aukciós forgalomról. Körülbelül 15-20 milliárd forint körüli összegre becsülhető az aukciós és az árverési forgalom összességében. Ugyanakkor meg van az az előnyünk, hogy a piac  belátható mérete következtében személyesen tudjuk értékelni a vásárlók hangulatát, az aukciósházak optimista vagy pesszimista hozzáállását. Általános vélemény a piac prominens szakértői körében, hogy a 2016-os év végre elhozta azt a lendületet, amelyet a 2008 előtti időszakban tapasztalhattunk az árverési termekben. Ha nem is rekordok, de szép magas árak születtek a téli aukciókon, és hasonló prosperitásra számít mindenki 2017-ben is. Ahogy közeledik a tavaszi aukciós szezon, e vélemények megalapozottságáról a valóságban is meggyőződhetünk, de előreláthatólag nincs okunk kételkedni.

Lapzárta után jött a hír:

A Sotheby’s március 7-ei kortárs festmény aukcióján 145 millió dolláros bevételt könyvelt el, ami a tavaly hasonló időben, azonos témában megrendezett árveréshez képest (69,5 millió Font összleütési ár) 70%-al magasabb eredményt jelent. Ismét egy meglepő fordulat a nemzetközi árverési eseményekben, amely azt bizonyítja, hogy a gyűjtők lelkesedése töretlen, és rövidebb bizonytalan időszakok után ismét fellendül a vásárlási kedv.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!