Két bécsi nemzetközi kortárs vásár harcol a galériák és a műgyűjtők kegyeiért; küzdelmük egyelőre döntetlenre áll.

Amikor az utóbbi évtizedekben létrejött hazai kortárs galériák elkezdtek kilépni a nemzetközi porondra, az első lépéseket csaknem kivétel nélkül Bécsben tették meg. Ennek nemcsak a földrajzi közelség és ennél fogva a könnyebben kigazdálkodható költségek voltak az okai, hanem az a tény is, hogy a bécsi vásárok többnyire a közép-kelet-európai régióra koncentráltak, amelyhez hazánk is tartozik. Azóta persze nagyot változott a világ és az élvonalhoz tartozó magyar kortárs galériák Baseltől Brüsszelig, Kölntől Maastrichtig, Madridtól Torinóig, vagy akár Dubaitól Hong Kongig és New Yorkig számos, globális szinten is a legfontosabbak közé tartozó vásárra jutottak és jutnak el, többségük „vásári stratégiájában” azonban továbbra is fontos szerep jut Bécsnek. Bár az osztrák fővárosban számos – a helyi galeristák többségének véleménye szerint túlságosan is sok – művészeti vásárt rendeznek, a legfontosabbnak és a hazai galériák érdeklődését is leginkább felkeltőnek egészen tavalyig a 2015-ig VIENNAFAIR, azóta Vienna Contemporary (VC) néven futó rendezvény bizonyult. Az idők során nemcsak a vásár neve, hanem a helyszíne és vezetőinek személye, idén pedig a tulajdonosi köre is változott. Ez utóbbi vélhetően nem független az Ukrajna elleni orosz agressziótól; a vásárnak ugyanis eddig orosz tulajdonosai voltak, ami korábban nagyobb hitelt adott a régiónkra való koncentrálás stratégiájának, idén február óta azonban tehertétellé vált. Így nem is okozott meglepetést, amikor néhány héttel később az addigi tulajdonos, Dmitrij Akszjonov kiszállt a vásárt működtető cégből és lemondott elnöki funkciójáról is. Helyébe egy osztrák nonprofit kft, a VC Artfairs állt be, amely 100%-ban egy másik kft, a VC Venture tulajdonát képezi. 

Az utóbbi évek gyakori és sokszor váratlan változásai megingatták a résztvevő galériák egy részének bizalmát, így amikor tavaly – részben a Vienna Contemporary-nál tapasztalatokat gyűjtött szakemberek vezetésével – váratlanul felbukkant a színen egy új vásár, a SPARK Art Fair, olyan galériák is nagy számban fordultak feléjük, melyek korábban a VC törzsgárdájához tartoztak. Az új vásár frissessége, innovatív formátuma és vezetőinek ismertsége sokakat meggyőzött arról, hogy érdemes egy próbát tenniük. Így a SPARK egy „újonchoz” képest igen figyelemre méltó résztvevői körrel tudta tavaly megrendezni első vásárát; igaz, a résztvevők többsége ekkor még óvatosan nem a VC helyett, hanem amellett emelte be programjába az új vásárt. Az azonban már ekkor nyilvánvaló volt, hogy két dudás hosszabb távon nehezen fér meg egymás mellett és a legtöbb piaci megfigyelő abból indult ki, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján a galériák többsége eldönti majd, melyik vásár mellett horgonyoz le hosszabb távon.

Az idei, azaz második SPARK a tavasszal sikeresen lezajlott, a szeptember 8-11. között megrendezendő Vienna Contemporary résztvevőinek végleges listája pedig a napokban került nyilvánosságra. A SPARK-on és a Vienna Contemporaryn résztvevő galériák névsorának összehasonlítása rácáfol az előzetes várakozásokra: a két vásáron igen hasonló számban vesznek részt a galériák, és többségük neve mindkét részvételi listán megtalálható. Ennek persze az is lehet az oka, hogy mindkét vásár megfelelt a galériák várakozásainak és úgy látják, hogy – legalábbis részben – más-más vevőkört tudnak megszólítani és mindkét vásár költségeit ki tudják termelni, de talán valószínűbb az, hogy a tavalyi tapasztalatokat – a COVID-korlátozások miatt – nem lehet teljes értékűnek tekinteni; számos galéria például nem is küldte el Bécsbe vezetőit és munkatársait, hanem standjait a szervezők által alkalmazott  helyi szakemberekre bízta. Az idei tapasztalatok ezért nyilván nagyobb súllyal esnek majd a latba, bár a „versenyfeltételek” most sem egyenlőek; márciusban, a SPARK idején a műtárgybefektetési indexek sokkal nagyobb piaci bizalomról árulkodtak, mint jelenleg; a legtöbb szakértő a második félévben a piac kihűlésével számol. A VC szempontjából további rizikótényező, hogy idén ismét új helyszínnel próbálkoznak; választásuk ezúttal az abszolút városközponti Kursalon Wienre esett, ahonnan rövid sétával a város meghatározó múzeumainak és galériáinak többsége gyalogosan is elérhető.

A 17 ország 61 kiállító galériája között az osztrák résztvevők listája nemcsak a leghosszabb, hanem a legrangosabbnak is tűnik, ismert galeristáik közül szinte senki sem hagyja ki a vásárt. Érdekesség, hogy idén már osztrák „színekben” szerepel a Csörgő Attilát is művészkörében tudó Gregor Podnar galériája, mely Ljubljanából indult, 2007-től ez év februárjáig Berlinben működött, s az elmúlt hónapokban tette át székhelyét Bécsbe.

Orosz galéria nem lesz a vásáron (arról nincs hír, hogy a jelentkezők között volt-e), Ukrajnát viszont hárman is képviselik; köztük a legismertebb a február óta kiállításait külföldön, többek között New Yorkban és Prágában rendező  Voloshin Gallery, mely a bécsi mellett jelen lesz az azzal egy időben zajló New York-i The Armory Show-n is. Ukrajna kiemelt hangsúlyt kap a rendezvény egész programjában, aminek előkészítésében a stáb Yana Barinova, Kijev város korábbi kulturális tanácsnoka közreműködésére is építhet. A stáb egyébként a vásár méreteihez képest meglepően nagy létszámú, szájtjuk tanulsága szerint 22 fős, persze többségük nem főállásban látja el feladatát. A munkatársak a közép- és kelet-európai régió számos országát képviselik; köztük a magyar Kacskó Fruzsina a gyűjtőkkel és látogatókkal foglalkozó részleget vezeti.

A magyar galériák stratégiája, úgy tünik, tükrözi a nemzetközi átlagot, a két vásáron ugyanis azonos számú, a Bécsben és Budapesten is jelenlévő Galerie Knollt is beleszámítva 5-5 hazai résztvevővel találkozunk. Közülük a Knoll, az acb és a Kisterem mindkét vásáron részt vett, illetve vesz; s a SPARK-résztvevő Vintage és Molnár Ani Galéria helyett a Vienna Contemporary résztvevői listáján az Einspach Fine Art & Photographyt és a Glassyard Galleryt találjuk. Ez azt is jelenti, hogy a magyar részvétel ezúttal is igen hangsúlyos lesz; a házigazda Ausztrián kívül csak a Németországból érkező galériák száma lesz nagyobb a magyarokénál. Az acb Galéria a bosznia-hercegovinai születésű, New Yorkban élő Selma Selman, a Kisterem Kokesch Ádám és Molnár Zsolt, az Einspach Fine Art & Photography Tombor Zoltán, a Glassyard Gallery pedig Csörgő Attila és a Londonban élő Sarah Dobai munkáit állítja ki.