Németh Miklós a hazai expresszionizmus “rejtőzködő koloristája”

“Ritka jelenség Németh Miklós. Mióta megfestette első képét, – azóta festő a nap minden órájában Budapest városi folklórjának lírikus mesélője. Mohó közlésvágyának természetessége az, ami hitelesíti munkásságát. Németh Miklós elsősorban kolorista, az élénk színek, a piros, a kék, a zöld festője: rajzi elnagyoltsága a színek ünnepében nyeri el értelmét. Figurái a színes utcák kavalkádjának heves növényként nőnek, növekednek…. Megszállott, – a fogalom igazi értelmében, életét egyetlen cél kormányozza, a festészet. Festmény a nappala, estéje, hajnala, öröme, küzdelme és szózata: élete.” – Dr. Losonci Miklós: Németh Miklós festészetéhez

Életrajzi kitekintő

Németh Miklós 1934-ben született Budapesten. 1953-1956 között a Márffy Akadémián tanult, majd különböző szabadiskolákban képezte magát. Mestereinek Ilosvai Varga Istvánt, Gádor Emilt és Tóth Menyhért tekintette. 1990-1998 között a Budai Művészcsoport főtitkári tisztségét töltötte be. Részt vett a tokaji és a telkibányai művésztelep munkájában. Az Országos Akvarell Biennále rendszeres résztvevője volt, számos hazai és külföldi (Japán, USA, Németország, Ausztria, Svédország, Olaszország) tárlaton kiállították munkáit. 1981-ben a Műcsarnokban volt egyéni kiállítása. Némeh Miklós 2012-ben hunyt el.

Németh Miklós (1934 – 2012): Tulipános akt

Németh Miklós művészete

Expresszív, szürreális jegyekkel készített táblaképeinek gyakori témája az akt, csendélet és életkép. Szimbolikus témaválasztású képeire jellemző az intenzív színek használata.
Erőteljes színvilágú, elnagyolt formarendű művei kialakításánál hatással volt rá a francia klasszikus avantgárd, a fauvizmus és a német expresszionizmus. Németh vázlatok, előtanulmányok nélkül festette síkszerű kompozícióit.

Németh Miklós (1934 – 2012): Bevásárlás (1986)

„Mindig a papír teljes felülete érdekelte, a kompozíció varázsa, ritmusok, színek kötötték le a figyelmét. Így születtek a csak Németh Miklósra jellemző látomás erejű művek, amelyek – nem túlzás – a magyar művészet élvonalába tartoznak.” – Deim Pál

Németh Miklós festészetének témáit saját tapasztalatiból és a hétköznapi világból merítette.
“A közel hatvan éves életműben a legfőbb tematikai irányvonalak szinte változatlanok maradtak: a női akt, az ölelkező szerelmespár, a bohócok és harlekinek keserédes világa, a táj- és városkép, egzotikus országok furcsa, életkedvtől duzzadó szereplői és az önarckép állandó elemei úgy a hatvanas-hetvenes években készült munkáknak, mint legutóbbi festményeinek. Németh Miklós magánmitológiája az élet örömét hirdette, olykor felhőtlenül boldog, gyermeki naivitással, máskor ironikus, önkritikus felhanggal. Németh Miklós hátrahagyott, több tízezer alkotásból álló életművét (festmény, plasztikai kísérletek, rajzok, stb.) mindenképpen árnyalja rajzművészete és grafikai tevékenysége. Kalligrafikus tus- és szénrajzai, finom tónusú, érzékeny akvarelljei egyszerre követték és kiegészítették vad festészetét.” – írta Szabó Noémi művészettörténész, a Németh Miklós Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke.