London Art Week
Hasonlóan a világ minden országához, Angliát is súlyosan érinti a koronavírus-járvány. Habár a művészeti világ berkeiben reménykedtek abban, hogy a Frieze Art Fairt meg fogják tartani, július közepére biztossá vált, hogy a legjelentősebb londoni műkereskedelmi eseményt sem lehet eredeti formájában megrendezni. Legtovább a fotóművészetre szakosodott Photo London vásár tartott ki, de augusztus végére az alapító párosnak, Michael Bensonnak és Fariba Farshadnak is be kellett látnia, hogy nincs esély biztonságos és üzletileg is sikeres tömegrendezvény szervezésére. Kezdetben az Europán kívüli, majd nem sokkal később az európai galériák is sorra mondták le a fizikai részvételt a kéthetes kötelező karantén és a hatalmas kockázat következtében. Természetesen az egyre szigorodó szabályozások is közrejátszottak döntésükben, hiszen augusztus végére már csak legfeljebb 30 ember tartózkodását engedélyezték egy térben. Ez a szám a Frieze hetéhez közeledve drasztikusan, mindössze hatra csökkent. Egyedül az amúgy is szűkebb gyűjtői kört megcélzó, kortárs afrikai művészetre fókuszáló 1-54 vásárt tartották meg a hagyományos keretek közt, de a rendszeres résztvevők közül csak a galériák fele döntött a személyes jelenlét mellett.
A Frieze-hét ugyanakkor továbbra is Frieze-hét maradt, és jóllehet csak online formában, virtuális terekben lehetett a kiállított tárgyakat megtekinteni, így is minden jelentős galéria eljött. Így tett a budapesti acb is, amely a Frieze 2018-as, New York-i kiadása után tért vissza a nemzetközi óriásvásár – ezúttal online – szereplői közé.
A Pados Gábor vezette acb New Yorkban legutóbb Bak Imre munkáit mutatta be, idén azonban a galéria nagyobb kockázatot vállalt, és a 2018-ban elhunyt Nádor Katalin műveivel jelentkezett. Annak ellenére, hogy nemzetközi szinten és talán még Magyarországon is kevésbé ismert művészről van szó, logikus döntésnek tűnt a 2018-as londoni Bookmarks-kiállítás után ismét megmutatni Nádor alkotásait Angliában. Nádor művészete és képi esztétikája jól beilleszthető, illetve elhelyezhető az olyan széles körben ismert magyar művészek közé, mint Moholy-Nagy László vagy Kepes György. Talán ennek köszönhető az is, hogy az acb standja bekerült a világ vezető online művészeti platformjának, az Artsynak a válogatásába, a 15 legjobb anyagot bemutató galériák szelekciójába. A gyűjtők 2300 és 7000 euró között juthattak hozzá Nádor erősen az avantgárd fotográfiában gyökerező munkáihoz.
A Vintage biztosabbra ment, többek közt Megyik János, Molnár Vera és Maurer Dóra munkáit állította ki, akiket már mind ismerhettek a nemzetközi gyűjtők. Maurer 2016-ban szerepelt a Frieze Mastersen, míg Molnár Vera a 2018-as New York-i kiadásnak volt kiállítója, mindkét esetben a Vintage galéria tulajdonosa, Pőcze Attila válogatásában. A mostani anyagokat szemlézve az APAA (Művészeti Tanácsadók Nemzetközi Szövetsége) külön kiemelte Maurer Rejtett Struktúrák II/2 (1977–80) című művét, azt „kiváló 25 ezer font alatti befektetés”-ként ajánlva. Érdekesség, hogy Maurer frottázstechnikával készült rajza tavaly került elő egy németországi aukción, 3000 és 5000 euró közötti becsértékkel. Akkor 8500 eurós leütési áron jutott hozzá vevője. Ennél most jóval mélyebben a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki a birtokában akarta tudni a művet.
Az online vásárok és bemutatótermek mellett szerencsére nem maradtunk valódi kiállítások nélkül. Nemes Márton, már-már megszokott módon, 2019 után második alkalommal rendezett szólóbemutatót a brit fővárosban. Szinte pontosan egy évvel a tavalyi Annka Kultys Galleryben rendezett tárlata után, idén már másik galeristával együttműködve, a Kim Savage vezette Fold Galleryben láthattuk nagy méretű és színteljes műveit. Nemes munkáinak árazása egyelőre a hazai viszonyokhoz mérten is korrektnek nevezhető: Londonban 5000 font körüli árakkal találkozhattunk. Esetében konzekvens és nyugodt építkezésről beszélhetünk, a hazai Deák Erika Galéria mellett folyamatos képviselettel rendelkezik Angliában is, árai pedig évről évre kiegyensúlyozottan növekednek.
Új szereplőként jelentkezett Londonban a budapesti székhelyű Initio Fine Arts, amelyet egyedüli közép-kelet-európai kiállítóként hívtak meg a frissen megnyitott Cromwell Place-be. A Cromwell Place inkubátorszerűen, egyszerre akár 16 galéria művészei számára ad bemutatkozási lehetőséget London múzeumi elitnegyedének szívében. A kiállító galériákat szigorú felvételi eljárásnak vetik alá, melyet az Art Newspaper főszerkesztője, Georgina Adam által vezetett döntőbizottság elnököl. Az épületegyüttes átadására hosszas, több mint négyéves várakozás, valamint hatalmas, 8 milliárd forintnyi értékben elvégzett, teljes körű felújítás után került sor. Az épületbe csak előzetes regisztrációt követően és szigorúan ellenőrzött létszámban lehetett belépni. A galéria vezetője, Marie Tourre de Robien a francia-algériai Reda Amalou mellett a Máltán élő magyar tervező, Horváth Anna designobjektjeit mutatta be. A két ellentétes designesztétika szépen egészítette ki egymást, és többek közt az Apollo Magazine, a Telegraph és az Antiques Trade Gazette is kiemelten foglalkozott a részt vevő művészekkel. Amalou bútorai 1500 és 30 ezer euró között, míg Horváth limitált kiadású kollekciójának darabjai 2000 és 7000 euró közötti áron voltak elérhetők.
Ha különbözőképpen is – ki virtuálisan, ki pedig továbbra is fizikailag –, de a három magyar galéria és Nemes Márton jelenléte a Frieze hetén mindenképpen pozitívan értékelendő. Bár kihívásokkal volt teli, mégis reményt keltő energiákkal feltöltődve és bizakodásra okot adó megoldásokat mutatva ért véget London idei művészeti seregszemléje.
Szerző: Saás Kinga
