Alkotók
Hozzászólok

A mesebeli leány

Art Market Budapest, 2020

Különösebb ceremónia nélkül nyílt meg október 21-én az Art Market Budapest. A résztvevők sokáig bizonytalanságban voltak, hogy ebben a járvány uralta helyzetben megrendezik-e majd egyáltalán, hiszen egy ilyen eseményen nehezen ellenőrizhető a szabályok betartása, ráadásul a vendégek (vásárlók?) várható létszáma is bizonytalan. Sokan az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, míg aztán kiderült, a vásárt biztosan megtartják – feltehetőleg a kormányzat beleegyező támogatásával.

A helyszínre érve a látogató azt vehette észre, hogy jobbra, a D csarnok felé nem vezet út, csak balra, a B csarnok felé. Ha nem érdeklődött előzetesen, akkor itt derült ki számára, hogy a szekcióból pár éve önálló vásárrá avanzsált Art Photo Budapest szokásos helyszíne a honlap szerint „járványbiztonsági szempontok miatt 2020-ban nem áll rendelkezésre”, ezért nem látogatható. Ebből következett, hogy a B csarnok – amely eddig csak az Art Galleries standjait fogadta – „járványbiztonsági szempontból megfelelőnek minősült”. A külön rendezvényként működő fotós vásár csendben beleolvadt az Art Marketbe. A honlap szerint az „Art Photo Budapest olyan hibrid formát választott, amely az idei évben a fizikai jelenlét fenntartása mellett a megszokottnál is gazdagabb fotóművészeti választék minden eddiginél szélesebb közönség előtti bemutatására is alkalmas”. Ez a kacifántos megfogalmazás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tavalyi 33 fotós galéria helyett idén mindössze 12 volt jelen, ezek most a B csarnokban, a képzőművészeti galériák mellett szerepeltek.

Hasonló meglepetés érte a látogatót, ha a weboldal alapján a helyszínen próbálta megkeresni mondjuk a Kisterem, a Molnár Ani, a TOBE vagy a MissionArt standját, ezek ugyanis nem szerepeltek önállóan a vásáron. A honlapon viszont a „Kiállítók” című felsorolásban megtalálhatók, minden megkülönböztetés nélkül. A talány megoldásában segített, ha az ember a csarnokba lépés után rögtön az első bal kézre eső standot, a 201-es számút kereste fel. Ha épp talált ott valakit, megtudhatta: ez a Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesülete közös kiállítási felülete, bár erre semmilyen felirat nem utalt. Az itt szereplő galériák ugyanis úgy gondolták, nem lehet sikeres és eredményes vásárt rendezni a vírus árnyékában, ezért idén nem vesznek részt az Art Marketen. E döntés nyilván kellemetlen helyzetbe hozta a szervezőket, hiszen a kortárs piac meghatározó szegmense, a legjelentősebb galériák egy része nélkül lettek volna kénytelenek megrendezni az eseményt. Hosszas tanakodás után olyan egyezség született a vásár és az egyesület között, hogy az Art Market iránti lojalitást és megléte fontosságát kifejezendő, 11 galéria ilyen szimbolikus módon szerepel majd. Mint a mesebeli leány, aki hozott is, meg nem is ajándékot a királynak. Ezt az ellentmondást feloldandó, létrehozták a weboldalon az AMB Virtual menüpontot, amely alatt majdnem az összes kiállító neve megtalálható, külön szekciókban. Ez az újítás részben helyettesíti az eddig nyomtatott katalógust (itt szerepelnek az információk és adatok a résztvevőkről), másrészt egységesíti a standdal nem rendelkező és a valóban kiállító galériák megjelenését. A rövid szöveges ismertetők mellett a Kiállítók alatt felsorolt galériák ide 15-15 fotót tölthettek fel.

Bozó Szabolcs: Settenkedő Lukács, 2020. akril, olaj kréta, vászon, 160×130 cm. Fotó: Biró Dávid

A vásáron sétálva nem volt feltűnő a sok távollevő, mert az Art Photo csarnokból áttelepített standokkal ki tudták tölteni az Art Galleries szekció foghíjait. A megszokott módon vegyes mezőnyben azért feltűntek olyan régi, jelentős nevek, mint a KAS, a Godot, a Blitz, az Erdész vagy a Neon galéria, amelyek hozták jó színvonalukat és néhány érdekes újdonságot. Az is megszokott már, hogy szinte minden évben kiállítanak olyan galériák – külföldről és itthonról is –, amelyek a giccs határát jócskán átlépő művekkel szerepelnek.

Ahogyan a belépődíjról és a zsűri szükségességéről is évek óta folyt vagy folyik a vita, és talán volt is már óvatos próbálkozás ez ügyben. A mai helyzetben némileg érthető az engedékenyebb hozzáállás a szervezők részéről, mert valószínű, hogy anyagilag nem ez lesz az Art Market Budapest fennállásának legsikeresebb éve. Mindemellett szükség lenne a szemrontó művek megjelenését akadályozó küszöbre, mert a vásáron nézelődő, a kortárs művészetekben járatlan látogató fejében összezavarodhatnak a dolgok. Mármint hogy mi művészet, és mi nem. Ez minimális missziója kellene legyen a szervezőknek, amit – gondolom – vállalnak is, de akkor határozottabban kellene fellépniük. Az előzetes zsűri nehézkes, szinte lehetetlen megvalósítani. Viszont van egy egyszerű, külföldi vásárokon alkalmazott megoldás: a rendezést befejezve minden résztvevő elhagyja a helyszínt, majd körbejár a zsűri, és leveteti az oda nem illő darabokat a falról, melyek befordítva várhatják a cserét.

És hogy pénzről is essen szó: ha vásár, nyilván mindenki szeretne eladni is, és lehetőleg nyereséggel zárni a szereplést. Egy közepes stand ára 1,5–2,5 millió között mozog a költségekkel együtt, ami töredéke egy nyugati vásárénak, ám az elérhető árakban még nagyobb a különbség. Tehát a honi résztvevőknek fajlagosan drágább itthon, mint a nyugati kollégáknak ott – főleg a kezdő vagy a fiatal művészekkel foglalkozó galériák esetében. Ugyanilyen, ha nem nagyobb a különbség a vásárlási kedv és az anyagi lehetőségek között. Ott a vásár tipikus és bejáratott vásárlóhely; nálunk inkább a nézelődés, jobb esetben a pozitív érdeklődés terepe. Marketingnek kicsit drága a részvételi díj, ugyanakkor érzik a galériák, hogy a vásár léte és fenntartása közös érdek, sőt szinte erkölcsi felelősség. Mindent el kellene követni azért, hogy ebbe a hazai vásárlók is beszálljanak.

Szerző: Rozgonyi Etelka

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük