Tajpej a távol-keleti művészeti piac egyik figyelemre méltó helyszíne, itt nyitotta meg kapuit idén először a Taipei Dangdai kortárs művészeti vásár január 18-án. Félúton a novemberi Shanghai Art Week és a márciusi Art Basel Hong Kong között a Dangdai célja az volt, hogy megmutassa, Tajpej kiérdemli helyét a gyűjtők szívében.
„Dangdai” kínaiul annyit tesz, kortárs, jelenkor. Ezzel a címmel a Taipei Dangdai megálmodója, az Art Basel Hong Kong alapítója, Magnus Renfrew a szigetországot jelölte ki a régió új művészeti fővárosának. Mellette a honkongi rendezvény több egykori szervezője is részt vett a Dangdai első évének megtervezésében, köztük a tajvani gyűjtő és kurátor Rudy Tseng.
A Dangdai 73 galériát látott vendégül, melyeknek túlnyomó része Ázsiában is jelen van. Ezeken felül négy fiatal, kevesebb, mint nyolc éve működő galéria mutatkozott be, 13 galéria pedig egyéni tárlatokkal vett részt a szólószekcióban. Külön részleget szenteltek az installációknak és a 8000 dollár alatt megvehető műtárgyaknak is.
Kiállítási enteriőr
A gyűjtőket olyan neves nemzetközi galériák nevével csalogatták, mint a londoni White Cube, a Lisson (London, Hong Kong), a Pace vagy a Sprüth Magers. A Dangdai nem meghívásos alapú, a standokat pályázatok alapján osztották ki, így Kuala Lumpurtól Bangkokig a régió legjavából merítettek.
A résztvevők közül emlékezetes az indonéz ROH Projects, amely ugyan a fiatal galériák szekciójában vett részt, de Bagus Pandega robotikusan mozgó videoinstallációival újdonságot hozott a főleg festészetre koncentráló vásárba. Lenyűgöző gyűjteménnyel jelent meg a koreai Gallery Hyundai, egy térben szerepeltetve Cheong Kwang-Ho keleties drótból készített halszobrait és Francois Morellet modern neoninstallációját. A kiállított művészek közt egy-egy olyan világszenzáció is helyet kapott, mint Ai Weiwei, akinek a Lisson galéria standján bemutatott, 720 ezer euróra értékelt, hatrészes porcelánvázáját a menekültválság és a chinoiserie ihlette, vagy Marina Abramovic, akinek fotói a bécsi Galerie Krinzinger és a New York-i Sean Kelly standján is láthatók voltak.
A szervezők hat művész, köztük két tajvani alkotásaira hívták fel a figyelmet. Az amerikai Mel Bochner hat „Blah Blah Blah” feliratú festményét a Simon Lee Gallery mutatta be. A Hauser & Wirth galéria jóvoltából megjelent német Günther Förg munkáit Bochnerhez hasonlóan színes, azonnal felismerhető stílus jellemzi. A Perrotin Daniel Arsham plasztikáival a divat, a design és a képzőművészet határterületeiről merített.
A keleti művészek közül kiemelkedően ismert Haegue Yang, aki Dél-Koreát képviselte a Velencei Biennálén, és akinek több munkája is megtalálható a MoMa gyűjteményében. A tajvani festő, Jundian Jeng figuratív képei az Eslite galéria standján kontrasztként hatottak Fürg és Bochner absztraktjai mellett, míg a fiatal Hsu Chia-Wei a Liang galéria bemutatásában a politikai dimenziót vezette be Black and White című videoinstalláció-sorozatával, amelyben Kína hatásos „diplomáciai fegyvereként” mutatta be az óriáspandát.
Tajvan nemcsak egyedi földrajzi és kulturális adottságai miatt izgalmas színfoltja a művészeti piacnak. Mint a fő szervező Renfrew elmondta, az elmúlt években a tajvani gyűjtők kulcsszerepet játszottak a hongkongi vásárokon megjelenő galériák sikerében. Így nem csoda, hogy a Dangdai sokrétű üzenetében a helyi gyűjtők figyelmének felkeltése volt a legfontosabb. A kínai vásárlóerő a tőkekivitelre vonatkozó új szabályzások miatt évről évre csökken, és bár Hongkong adómentessége vonzó a gyűjtők számára, Renfrew a Taipei Dangdai megnyitásával a tajvani piac mellett tette le voksát. A brit műértő 2006 óta él Ázsiában, 2008-ban ő alapította meg a mára piacvezetővé vált Art HK-t, amely Art Basel Hong Kong néven 2011-ben került svájci érdekeltségbe.
A Taipei Biennáléval egybeeső Dangdai három napon keresztül fogadta a látogatókat. A vásárt a jövőben évente megrendezik, így 2020 januárjában újra várja majd az érdeklődőket.
Szerző: Csarnó Ella
