Edvard Munch önarcképei 18 éves korától 80 éves koráig

“A festés számomra betegség, mámor. Betegség, amitől nem akarok szabadulni, mámor, amire szükségem van.” Edvard Munch

Edvard Munch 18 és 80 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Edvard Munch önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott a legendás festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

“Azokat a színeket és vonalakat festettem meg, amelyeket a képzeletemben láttam. Emlékezetből festettem mindent, semmit sem téve hozzá e látványhoz, semmilyen más apró részletet. Ez az oka képeim egyszerűségének és szembetűnő ürességének. Gyerekkori élményeimet vittem vászonra. Egy régen elmúlt nap borús színeit.” Edvard Munch

Az 1863. december 12-én született kisfiú ötéves korában tuberkulózisban elvesztette édesanyját, 14 éves korában pedig nővérét, másik testvére pedig megőrült. Edvard édesapja depressziós volt és orvosként gyakran gyógyított Oslo nyomornegyedeiben. A szülői örökség és a halálesetek hatására Munch úgy érezte, hogy a betegség és az őrület egész életében követi, a démonok elől nem tud elmenekülni. Nagynénje javaslatára megpróbálta festéssel elűzni a nyomasztó gondolatokat. Apja nem nézte jó szemmel fia új hobbiját, azt szerette volna ha mérnök lesz és 1889-ben bekövetkezett haláláig próbálta eltiltani a fiát a “szentségtelen munkától”.

“Föl kell hagynunk az olyan enteriőrök megfestésével, amelyeknek olvasók és kötögető nők láthatók. Élő embereket kell festenünk, akik lélegeznek és éreznek és szenvednek és szeretnek.” Edvard Munch

Munch képeinek szenvedélyessége és a hagyományokat elvető képzelőereje miatt állandóan a viták kereszttüzében állt. 1890 körül bontakozott ki eredeti stílusa: a szecessziósan kígyózó vonalak, a táj ívei, a komor tónusok nem díszítőelemek, segítségükkel mély lelki folyamatokat tárt fel.

A kilencvenes évek közepétől egy évtizeden keresztül állandó utazásban telt élete, Norvégia mellett főként Berlinben és Párizsban élt és alkotott, s az Egyesült Államokban is voltak kiállításai. Az állandó utazás, a megfeszített munka idegösszeroppanáshoz vezetett, 1908-ban és 1909-ben hosszabb időt szanatóriumban töltött. Gyógyulása után az oslói egyetem aulájának kifestését kezdte meg, fő motívuma az allegorikus képekkel körülvett Nap lett. Késői alkotásai kevéssé avantgárd jellegűek, több önarcképet is készített. Képeit a nácik degenerált művészetnek titulálták és nem sokkal hatalomra kerülésük után eltávolították őket a német múzeumokból. Edvard Munch 1944. január 23-án az Oslo melletti Ekelyben halt meg. Vagyonát és minden művét Oslo városára hagyta, ahol 1963-ban nyílt meg a Munch Múzeum.