Csontváry Kosztka Tivadar egyik legrejtélyesebb műve a Virág Judit Galériában

Az egykori Bedő-gyűjtemény főműve, Csontváry Kosztka Tivadar Hídon átvonuló társaság című festménye is megtekinthető június 12. és július 30. között a Virág Judit Galériában, ahol egyszerre négy kiállítás lesz látogatható. Mattis Teutsch János az avantgárd kimagasló alakja, műveinek eddigi legteljesebb és legátfogóbb tárlatát Éber Miklós gyűjteményén keresztül ismerhetik meg az érdeklődők. Radák Eszter legfrissebb munkáit mutatja be, Demény Miklós alkotásaiból pedig a teljes életművet átfogó válogatás lesz látható. Emellett egy 13 képből álló tárlat is megtekinthető többek között Csontváry, Rippl-Rónai József, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Bak Imre, Lakner László és Nádler István műveivel. A kiállításokon minden műalkotás megvásárolható.

Csontváry Kosztka Tivadar művei csak nagyon ritkán bukkannak fel a műkereskedelemben. A Hídon átvonuló társaság legutóbb 2006-ban szerepelt a Virág Judit Galéria aukcióján, azóta magángyűjteményben volt. A művész egyik legtöbbet reprodukált alkotásának szimbolikáját régóta kutatják, azonban eddig még senkinek sem sikerült igazán feltárni. A dinamikus kompozíciójú festményt mesebeli álmodozó figurák, vadászok, lovasok, köztük egy amazon, bohócok, gyermekét karjában tartó anya, tétova férfiak népesítik be. A Hídon átvonuló társaság is azok közé az alkotások közé tartozott, amelyeket a művész a közönség elől rejtve, a bérelt patikájában őrzött. A közönség először a festő halála után 11 évvel, 1930-ban az Ernst Múzeum Csontváry kiállításán láthatta. A ritkán látható festmény a Virág Judit Galéria kiállításán most újra megtekinthető, mellette Rippl-Rónai József kukoricás képeinek egyik legszebb darabja, az Anella virágot tart, valamint Nádler István, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Fajó János, Fehér László, Lakner László kiemelt alkotásai és Bak Imre négy festménye is látható lesz.

Mattis Teutsch János (1884-1960) kiemelkedő módon járult hozzá az 1910-es és 1920-as évekbeli európai avantgárd, az expresszionista és konstruktivista absztrakció művészetéhez. Munkássága európai rangú. Nagyon kevés olyan művész van, aki valamennyi korszakában, különböző műfajokban, festészetben, szobrászatban és sokszorosított grafikában is egyenértékűt alkotott. Budapesten és Münchenben tanult, majd két évig főleg Párizsban tartózkodott. Élete jelentős részét szülővárosában, Brassóban töltötte, ahol a helyi faipari szakiskolában oktatott. Gazdag életművét szinte kivétel nélkül otthonában készítette. Alkotásai rendre meghatározták a budapesti, bukaresti, berlini és párizsi modernista kiállítóhelyek programját és számos avantgárd folyóirat arculatát. Jelentőségét jól mutatja, hogy első egyéni tárlata Kassák Lajos Ma című folyóiratának nyitó kiállítása volt, Berlinben a Der Sturm Galériájában alkotásait többek között Marc Chagall műveivel együtt mutatták be. Éber Miklós Mattis Teutsch János műveinek egyik legelkötelezettebb gyűjtője volt. Az 1980-as és 1990-es évek során kitartó kutatómunkával építette fel javarészt Mattis Teutsch műveiből álló gyűjteményét, mely a művész 1915 és 1927 közötti avantgárd periódusának legteljesebb kollekcióját tartalmazza.

Radák Eszter a kortárs magyar művészeti szcéna egyik legeredetibb és legsikeresebb alkotója három év után mutatkozik be önálló kiállításon. Legfrissebb munkáin a tájképek mellett a változatos belső terek válnak hangsúlyossá. Radák új festményein a megszokott tág, végtelen horizontok összezsúfolódnak, a képek perspektívája beszűkül és a néző fotószerű kivágatokkal találkozik – a világjárvány okozta kényszerű bezártság nem múlik el nyomtalanul. A tárlaton új műfaji kísérletként digitális festmények is helyet kaptak. A frappáns címekkel ellátott képek, amelyekből árad a szellemi és festői szabadság, egyszerre hordoznak drámai és könnyed tartalmakat.

Demény Miklós (1939-2010) életműve teljesen egységes, folyamatos és azonos tőről fakadó. Már a legkorábbi, az 1960-as évek első felében született művek is arról tanúskodnak, hogy Demény művészete a kezdetektől pontosan meghatározott irányban, a kubizmus és a geometrikus konstruktivizmus eredményeit forrásnak tekintő úton haladt. Első nyilvános szereplését erős kritika fogadta, mivel az általa választott konstruktív-kubisztikus formaképzés nem illeszkedett a művészektől központilag elvárt irányvonalhoz. Később a hivatalos kultúrpolitika a „megtűrt” művészek közé sorolta Deményt, ellehetetlenítették, kiszorították a művészpályáról. A rendszerváltást követően 1990-ben a koppenhágai UNIBank kiállítótermeiben mutatta be műveit, amit több gyűjteményes tárlat követett. Az 1980-as években Demény tematikája kibővült, s míg a korábbi évtizedben szinte kizárólag csendéleteket festett, újra megjelent a táj és a csendéletnél tágabb kivágatú enteriőr. Az 1990-es évekkel induló stílusváltozással a tematika bővülése is együtt járt. Ezek közül a legfontosabbak a sport és a cirkusz világába betekintő művek sorozatai. A birkózókat, súlyemelőket és gátfutókat megjelenítő képek plasztikusan formált alakjai, akár szobrok kiindulópontjai is lehettek volna. A 2000-es évek talán az életmű leghatározottabb változását hozták. Megjelentek azok a kompozíciók, melyek bár nem tartalmaznak emberi figurákat még jelképszerűen sem, mégsem lépik át a non-figurativitás határát. A horizontvonalon egy pontban összefutó vonalak különös hangulatú, pop-artos jellegű tájábrázolásokat eredményeztek.