Kína: offline!

A sors iróniája, hogy a világot egy éve karanténban tartó pandémia Kínából indult, ám ott mára szinte el is felejtették. Így tavaly novemberben a Shanghai Art Week mellett az ART021 Shanghai Contemporary Art Fair és a West Bund Art & Design megrendezése is zöld utat kapott. 

A kínai kortárs műkereskedelem a 2011-es kiugrást követően a világranglistán az Egyesült Államok mögött a második helyre került, majd 2018-ban a harmadikra (USA, Egyesült Királyság). Tehát a piac jelentős potenciállal bír, különösen a nyolcvanas-kilencvenes években született úgynevezett Y generáció tekintetében, amelynek tagjai már ma is a kínai gyűjtők közel 40 százalékát teszik ki. Sokat utaznak, művelődnek, rendkívül gyorsan tanulnak, és a helyiek mellett már a külföldi művészek munkáit is vásárolják, a friss és ritka darabokat keresik. De Kína a kínálati oldalon is jelen van: a nemzetközi érdeklődés az ország kortárs művészete iránt már a kilencvenes évek óta felfelé ível. Az itt készülő munkák a vezető nemzetek műalkotásaihoz hasonlóan részvényekké, profittermelő viszonteladásra alkalmas áruvá váltak. Sanghajban folyamatosan nyílnak a múzeumok, a nemzetközi hírű Shanghai Biennale mellett fontos művészeti vásárok is gyökeret vertek itt. Úgy tűnik, a kínai metropolisz a jövőben a megpróbáltatásokkal küzdő Hongkong szerepét is átveheti a jövőben – igaz, erre a kínai vezetéstől nem függő tajvani főváros, Tajpej is esélyes.

Bár az ART021 Shanghai Contemporary Art Fair és a West Bund Art & Design valóságosan is megrendezésre kerülhetett, ez a világjárvány miatt sok nehézségbe ütközött. A műtárgyszállítás, a kínai vízum és a kötelező karantén okozta problémákat enyhítette, hogy a nemzetközi galériák jelentős része ma már Kínában is működtet kiállítóhelyet. A technikai kivitelezést sokszor a helyi művészek, munkatársak közreműködésével oldották meg, és az is előfordult, hogy a bemutatásra került anyag teljes egészében Kínában készült. Aki Kínán kívülről érkezett, az önköltséges, a beutazástól számított kéthetes karanténban, a hivatalos szervek által kijelölt szállodában, napi három étkezés és gyakori testhőmérséklet-ellenőrzés mellett kényszerült felkészülni az eseményre. A nehézségek ellenére a közel nyolc hónapos elszigeteltség miatti jelentős forgalom-visszaesés ellensúlyozásának reményében, valamint az ázsiai, ezen belül a kínai piacok jövőbeli meghódításának érdekében többen is vállalták a mostoha körülményeket. A nemzetközi utazási korlátozások és a helyi beutazási körülmények miatt a külföldi gyűjtők részvételére nemigen, a helyiek, valamint a kínai vásárlók és intézmények érdeklődésére nagyon is számítottak. A sok erőfeszítés végül meghozta gyümölcsét. 

Az ART021 Shanghai Contemporary Art Fairt 2013-ban nyitották meg először, abban az évben, amikor az Art Basel is megjelent Hongkongban. Az első West Bund Art & Design vásár szervezésére egy évvel később került sor. Sanghaj vezetői a kortárs művészet gazdasági jelentőségét felismerve számos könnyítést vezettek be a tranzakciók, a szállítás, a szabad zónák és az adókedvezmények terén. A kereskedők beszámolói szerint a standok tárgyait már az első napon, a legelső órákban kiárusították; többen a hét közepén új művekkel rendezték újra a rendelkezésükre álló teret. Nemcsak a vásárokon, de a művészeti színtéren is ünnepi, sőt partihangulat uralkodott.

A kortárs művészetet és a designt képviselő ART021 Shanghai Contemporary Art Fairt a város közepén, a West Nanjing Roadot érintő, 1955-ben épült Shanghai Exhibition Center hangárszerű, 93 ezer négyzetméteres épületében tartották meg. Az eseményre 18 országból 114 kiállító érkezett. A vásár szekciói közül a Galleriesben 61 kortárs művészetet képviselő galéria állított ki. A Beyond szekcióban a hagyományos standok lehetőségeit meghaladó méretű, technikai kivitelezésű munkák szerepeltek, melyek a kiállítótéren kívül, a városban voltak láthatók. Az offline vásár mellett az idén szervezték meg először a Platform szekciót, ahol 33 galéria online kapott bemutatkozási lehetőséget. 

A West Bund Art & Design vásár az új múzeumnegyed területén, a West Bund Art Center épületében talált otthonra. A szervező, a kormány tulajdonát képező West Bund Group ingatlanfejlesztő cég a művészet, a kultúra és a technológia összehangolt jelenlétét tervezi a Huangpu folyó partján. Itt már olyan kínai és nemzetközi vállalkozások telepedtek meg, mint a Lisson, a Perrotin vagy az Ota Fine Arts galéria, a Long és a Yuz múzeum, a Shanghai Center of Photography, valamint a 2019 novemberében megnyílt Centre Pompidou. A vásáron 71 művészeti és 9 designgaléria mutatta be alkotóit. A kínaiak mellett a külföldi kiállítók is eredményesen szerepeltek: a New York-i/londoni Timothy Taylor galéria standján a német/brit Frank Auerbach festménye és a mostanában igen népszerű amerikai művész, Eddie Martinez szobra talált gazdára. A több városban is galériát működtető White Cube a brit Eddie Peake 9 munkáját értékesítette a vásár első napján. A Gagosian többek között a nemzetközileg is felkapott kínai Jia Aili munkáit képviselte sikerrel. A David Zwirner standján a VIP-napok végére 20 munka cserélt gazdát, köztük a belga Luc Tuymans és Michaël Borremans, a kolumbiai absztrakt festő Oscar Murillo és a német fotóművészek, Thomas Ruff, valamint Wolfgang Tillmans művei.

Szerző: Bagyó Anna