Latest Posts

Emlékek vászna: Anna Riabchevskaia és a láthatatlan „Family Chat”

Kószó Míra (PUS Galéria) vendégszerzőnk írása.

Hogyan lehet lefesteni azt, ami már nincs ott, mégis alapjaiban határoz meg minket? Anna Riabchevskaia, a Magyarországon élő orosz festőművész válasza erre nem a pontos dokumentáció, hanem az érzelmi lenyomat. A Nyizsnyij Novgorodi Képzőművészeti Főiskolán szerzett klasszikus fegyelem és a tónusok mesteri kezelése nála találkozik a személyes emlékezet töredezettségével. Festészete nem a valóság rögzítése, hanem egy belső utazás, ahol a tíz évvel ezelőtti költözés, a honvágy és a családi gyökerek fonódnak össze egyetlen, visszafogott színvilágú univerzummá.

Művészetét leginkább „emlékfestészetként” jellemezhetjük, ahol a múlt és a jelen határai elmosódnak. Anna tudatosan kerüli a harsány színeket és a zavaró részleteket; monokróm palettáján a szürkék, barnák és okkerek dominálnak. Az alakok nála gyakran arctalanok vagy elnagyoltak, ami lehetőséget ad a nézőnek, hogy saját emlékeit vetítse a vászonra.Nem az a célom, hogy pontos másolatát adjam annak, amit látok. Az érzéseket szeretném átadni.”

Ünnep c. kép, Anna az Axioart.com irodában, Látogatás a professzornál c. kép

Legutóbbi, nagy sikerű kiállítása, a Family Chat tökéletesen ragadja meg korunk és a belső világunk kettősségét. Míg a digitális világban üzenetekkel tartjuk a kapcsolatot, Anna szerint létezik egy láthatatlan, belső chat is az ősökkel, a tárgyakkal és a gyermekkori helyszínekkel. A generációk nála egymásba csúsznak: egyetlen figurában egyszerre van jelen a nagymama zongorája, a művész saját gyermekkora és lánya jövője

Hölgy kutyával c. kép, Anna alkotás közben, Rózsaszín karosszék c. kép

A technikai megvalósításban Anna bátran kísérletezik a textúrákkal: kollázselemei (legyen az csipke, karton vagy tépett papír) a múlt fizikai darabkáiként épülnek be a kompozícióba. Ezek a „rétegek” adják a képek mélységét, amit Oleg Raspopov építész úgy jellemzett: „Az elszakadást attól, ami volt, hogy valami mássá válhasson.” 

Europe elrabolja Zeust c. kép

Axioart25 blogsorozat – MűvészMustra – Kovács Gabriella

Festőművészként a természet vizuális nyelvén keresztül hozok létre egyfajta belső tájat. Munkáim fókuszában a növényi formák, az organikus struktúrák és a természetes ritmusok állnak, amelyek túlmutatnak a direkt leképezésen, és egy elvontabb, szimbolikus világot tárnak fel. A képeken megjelenő növények, fák, virágok és táji elemek nem konkrét tájakat vagy fajokat ábrázolnak, hanem a természet egy belső, esszenciális oldalát jelenítik meg – azt, ahogyan az ember tudatában, emlékeiben és álmaiban létezik.

Dzsungel c. kép, Gabriella az Axioart.com irodában, Labirintus c. kép

Műveimet elsősorban olajjal, akrillal és airbrush technikával készítem. A különböző anyagok és textúrák finom egyensúlyban vannak jelen: míg az olaj festészet mélységet és telítettséget ad a képeknek, az airbrush technika lebegő könnyedséget és átmeneteket hoz létre. A színhasználat tudatosan harmonikus, letisztult – célom, hogy a vizuális kompozíció egyfajta meditatív térként hasson a nézőre.

A természethez való kapcsolódásom nemcsak témaválasztásként jelenik meg, hanem alkotói attitűdként is. Hiszem, hogy a kortárs művészetnek van helye az elmélyülés, a belső csend és a regeneráció szolgálatában is. A munkáim teret kínálnak a lelassulásra, a vizuális figyelem újrahangolására, valamint a természet – és így önmagunk – újraértelmezésére.

Gabriella alkotás közben

Kovács Gabriella Agavé című kiállítása egy különleges, saját szabályai szerint működő képzeletbeli tájba invitálja a látogatót. A műveken feltűnő agavé motívum a kiállítás szimbolikus magja. Az agavé lassú növekedése, ritka virágzása és rendkívüli ellenállóképessége a kitartás és átalakulás jelképeként jelenik meg. A növény egyszerre konkrét és metaforikus: a képeken hol tájformáló erő, hol pszichikus tér, hol egy belső folyamat vizuális megfelelője.

A képeimen megjelenő formák gyakran építészeti struktúrákkal vagy szimbolikus terekkel találkoznak – például forrástálak, oszlopok, boltívek, növényi kapuk –, amelyek átlépési pontként funkcionálnak a kép valóságos és belső szintjei között.


Bageltől a művészeti vásárokig: A Random Contemporary Galéria útja

Vannak történetek, amik egy balatoni büfékocsi mellett kezdődnek, és a fővárosi művészeti élet központjában folytatódnak. A Random pontosan ilyen: egy fiatalok által életre hívott kezdeményezés, amely bebizonyította, hogy a gasztronómia és a kortárs képzőművészet nemcsak megfér egymás mellett, de képes egy vibráló, új kulturális közeget is teremteni. Kázsmér Máté galériaalapítóval beszélgettünk.

„Minden egy egyszerű koncepcióval indult. Az első, még kamarakiállítás jellegű tárlat célja nem a profit, hanem a tiszta misszió volt: platformot adni a fiatal művészeknek és új gyűjtőket műkedvelőket, közösséget generálni. Ez a lendület alapozta meg a Random hitvallását: a művészeket valódi partnerként, kölcsönös tiszteleten alapuló közös munkával támogatni.” Ez a szemlélet segített abban, hogy a balatonörvényesi faluszélről indulva mára egy 8-10 fős állandó alkotói körrel dolgozzanak együtt.

 

Bár a galéria profilját jelenleg elsősorban a konstruktív modernista és geometrikus vonal határozza meg, a tervek között szerepel a figurális stílusvonal integrálása, valamint a dizájn és a képzőművészet határainak elmosása egy modern, fiatalos kiállítótér keretein belül.

„Hosszú távú célunk egy komoly, önálló budapesti galéria megnyitása, miközben a gyökereket sem felejtjük el” – mondta Máté. A Balaton-felvidéki jelenlétet egy saját művésztelep megvalósításával tennék teljessé, miközben már a külföldi művészeti vásárok iránt is érdeklődnek.

 

Hol találkozhatunk velük?
A Random Galéria dinamizmusát jelzi, hogy a vidéki bázis mellett Budapesten is egyre erősebb a jelenlétük. A nagyközönség most az Art and Antique kiállításon és vásáron találkozhat velük 2026. február 26. és március 1. között, ahol  ZALAVÁRI József, Judit NEM’S, HARDI Ágnes, PLANK Antal és FÁBIÁN Dániel műveit mutatják be, és egy meglepetéssel is készülnek.