Kószó Míra (PUS Galéria) vendégszerzőnk írása. Hogyan lehet lefesteni azt, ami már nincs ott, mégis alapjaiban határoz meg minket? Anna Riabchevskaia, a Magyarországon élő orosz festőművész válasza erre nem a pontos dokumentáció, hanem az érzelmi lenyomat. A Nyizsnyij Novgorodi Képzőművészeti Főiskolán szerzett klasszikus fegyelem és a tónusok mesteri kezelése nála találkozik a személyes emlékezet töredezettségével. Festészete nem a valóság rögzítése, hanem egy belső utazás, ahol a tíz évvel ezelőtti költözés, a honvágy és a családi gyökerek fonódnak össze egyetlen, visszafogott színvilágú univerzummá. Művészetét leginkább „emlékfestészetként” jellemezhetjük, ahol a múlt és a jelen határai elmosódnak. Anna tudatosan kerüli a harsány színeket és a zavaró részleteket; monokróm palettáján a szürkék, barnák és okkerek dominálnak. Az alakok nála gyakran arctalanok vagy elnagyoltak, ami lehetőséget ad a nézőnek, hogy saját emlékeit vetítse a vászonra. „Nem az a célom, hogy pontos másolatát adjam annak, amit látok. Az érzéseket szeretném átadni.” Legutóbbi, nagy sikerű kiállítása, a Family Chat tökéletesen ragadja meg korunk és a belső világunk kettősségét. Míg a digitális világban üzenetekkel tartjuk a kapcsolatot, Anna szerint létezik egy láthatatlan, belső …