Mikor kap zöld utat az erotikus művészet?
Az erotikus művészet az ősidők óta velünk él, elég csak a Willendorfi Vénuszra, a Lausseli Vénuszra gondolnunk vagy akár a pompei falfestmények már–már naturalisztikus képi világára. A szexuálisan túlfűtött tárgyak sokáig a művészet peremére szorultak, azonban a modern korszellem, úgy fest, hogy győzedelmeskedett a prüdérián. A világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby’s – saját komfortzónjából kilépve – Erotic: Passion & Desire címmel februárban megrendezte első olyan árverését, amely az erotikát állította középpontba. A nagyszabású eseményt az AXIOART facebook oldalán is megosztottuk, illusztrációnak pedig Robert Mapplethorpe Íj és nyíl (Lisa Lyon) című képét választottuk. Ahogy kiment a posztunk több ismerősünk is szólt: cseréljük le a képet, mert le fogják tiltani a profilunkat. A vád: pornográfia terjesztése. Balázs Béla a 19. század elején a következőket írta a Nyugatban: „Bizonyos, hogy mai kultúránk legaktuálisabb feladatai közé tartozik egy új állásfoglalás az erotikával szemben, egy új közszeméremérzésnek, egy új nemi morálnak a megteremtése. Bizonyos, ha csak valami új aszkéta fanatizmus nem gyullad ki hírtelen a fehérbőrűek között, akkor az erotikát rejtő falak immár védtelenek.” Jelentem: 2017-ben még mindig állnak …
