Az 1998-as washingtoni konferencián 44 ország állapodott meg a nácik által elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásának rendjéről. Korábban egyetlen országban sem született törvény arra, hogy ezeket a műtárgyakat miként szolgáltassák vissza a jogos tulajdonosoknak. A megállapodásnak köszönhetően 1999-ben a holland állam 9 év pereskedés után több mint 200 műalkotást adott vissza a Goldsticker családnak. A botrányokkal tarkított perek időigényesek: nehéz kideríteni kié volt a műtárgy eredetileg, komoly feladat megtalálni az élő örökösöket, és ezután még bizonyítani kell a restitúció jogosságát. Az eljárás során az idő a legnagyobb ellenség, minél távolabb kerülünk az eseményektől, annál nehezebb megtalálni a hozzátartozókat. A kétes eredetű Gurlitt-gyűjtemény műtárgyai esetében a mai napig tart a nyomozás. Februárban a gyűjtemény két darabja – Camille Passaro: Kilátás a Szajna partra a Pont-Neuf-nál és Adolph von Menzel: Gótikus enteriőr –  került vissza a jogos tulajdonosukhoz. A Gurlitt-gyűjteményről A nácik megbízásából Hildebrand Gurlitt művészettörténész, – sok kollégájához hasonlóan – összegyűjtötte az elfajzottnak ítélt képeket, amelyekk értékesítéséből az állam külföldi devizához juthatott. Gurlitt azonban a legjobb alkotásokat megtartotta, és ezek árát berakta a német közös kasszába. Magángyűjteménye 1941-re …