Szeptemberi ajánlónkban a Gallery Weekend Budapesten megtekinthető tárlatokból válogattuk!
A Gallery Weekend Budapestet a Kortárs Galériák Egyesülete és a Kreatív Platform Kortárs Művészeti Alapítvány szervezésében rendezik meg szeptember 9. és 10. között. Ezen a hétvégén minden a kortárs művészetről szól majd a fővárosban: tárlatvezetések, megnyitók és túrák a legjobb magángalériákban.
A kortárs művészet iránt érdeklődőknek két napjuk van arra, hogy a 12 galéria (Art+Text Budapest, Chimera-Project Gallery, Deák Erika Galéria, Faur Zsófi Galéria, Horizont Galéria, INDA Galéria, Kisterem, Knoll Galéria, MissionArt Galéria, Molnár Ani Galéria, Várfok Galéria és VILTIN Galéria) tárlatainak valamelyikébe elmenjenek. Aki pedig nem tudna részt venni a kortárs művészeti fesztiválon, annak sem kell elkeseredni, ugyanis a kiállítások a nyitott hétvége után is mindenkit szertettel várnak!
noir et blanc – Hetey Katalin és Konok Tamás
Megtekinthető: Art+Text Budapest, 2017. szeptember 7. – szeptember 29.
Az Art+Text Budapest a párizsi magyar absztrakt mesterek egyik utolsó mohikánjának, Konok Tamásnak (1930–) és a geometrikus szobrairól ismert Hetey Katalinnak (1924–2010) az alkotásait állítja a középpontba. A noir et blanc címet viselő tárlat a Párizs–Zürich–Budapest háromszögben megszülető két párhuzamos életműből válogat. Célja a több mint fél évszázadon átívelő két pályaív fekete-fehérre hangszerelt állomásainak végigjárása: a korai arte povera szobroktól és monokróm reliefektől kezdve, a gipsz objekteken és mobil plasztikákon át, a redukált jelformákig és a geometrikus festői struktúrákig. Magyarországon soha be nem látott művészettörténeti ritkaságok a ’60-as évekből és két kiérlelt, Párizsban fogant, mégis hazatért gazdag absztrakt életmű – feketén-fehéren.
Égig Érő Küszöb – Pintér Gábor
Megtekinthető: Deák Erika Galéria, 2017. szeptember 7. – október 14.
Pintér Gábor a kortárs magyar képzőművészet rejtőzködő tehetsége, aki hosszú hallgatás után lép legfrissebb sorozatával a festészetre kiéhezett közönség elé a Deák Erika Galéria szezonnyitó kiállításán. Pintér Gábor a nemzetközi viszonylatban évtizedek óta meghatározó festészeti irányzat, az úgynevezett bad painting magyar képviselője. Hagyományos olaj-vászon technikával készült festményeket, papírmunkákat és installációkat is készít. Festményei furcsa szituációkat feldolgozó, elsősorban korunk fogyasztói társadalmának kritikus szemléletét tükröző életképek. Élénk színek, erőteljes gesztusok és vastag ecsetvonások jellemzik expresszív vásznait, melyek ugyanakkor valós és hipotetikus jeleneteket is rögzítenek, gyakran egyszerre közvetítenek realista és szürreális hatást.
A létezés pillanatai – Barabás Zsófi
Megtekinthető: Faur Zsófi Galéria, 2017. szeptember 7. – október 2.
A létezés pillanatai címmel szeptember 7-én nyílik Barabás Zsófi legújabb kiállítása a Faur Zsófi Galériában. A tárlat címe megegyezik Virginia Woolf halála után megjelent önéletrajzi ihletésű novella füzérének címével (eredeti nyelven: Moments of Being). Azokra a kimerevített pillanatokra utal, amikor egy-egy villanásra megtapasztaljuk a valóság esszenciáját. A nagyméretű képek személyes történeteket mutatnak be, absztrakt formában. Barabás Zsófi írásos jegyzetek helyett, vizuális naplót vezet élményeiről. Az elmúlt egy évben több mint száz kisméretű, fekete-fehér vázlat készült vasúti fülkékben, reptéri várókban, vagy utazások során. Ezekből kerültek ki azok, amelyeknek hatalmas színes mását olaj-vászon képeken csodálhatják meg a látogatók. A festmények mellett a vázlatok is megjelennek majd a kiállítási térben.
Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából – Jakub Choma, George Crîngaşu, Keresztesi Botond
Megtekinthető: Horizont Galéria, 2017. szeptember 6. – október 11.
A Horizont Galéria csoportos kiállítása három fiatal közép-kelet-európai művész munkáiból mutat be kurátori válogatást, amely a művészek figuralitáshoz fűződő viszonyát helyezi a vizsgálat középpontjába. Ez azért is fontos kérdés, mert a képzőművészet figuralitásának relevanciáját a XXI. század digitális képkorszaka sem számolta fel igazán, ahogyan korábban a fotográfiai reprezentáció megjelenése sem lúgozta ki az alakokat a festészetből. A digitális képek széleskörű elérhetősége egy olyan művészgeneráció színrelépését inspirálta, aminek a vizuális stratégiája ösztönösen adaptálódott a digitális képszerkesztés anyanyelvéhez.
Az újrafogalmazódó figuralitás immáron nem függetleníthető a kortárs vizuális kultúrától, az új generáció festészete pedig a kortárs alkalmazott grafika szűrőjén keresztül értelmeződik újra, kevesebb klasszikus festői gesztust vonultat fel, mint akár a korábbi fotórealista tendenciák. Az alkalmazott grafika megoldásaira támaszkodó festészet előszeretettel halmoz és homogenizál hibrid textúrájú képein és erősen támaszkodik a kollázs-technikára is, ami egyértelműen mozgásba lendíti a szürrealizmus örökségét is.
D. 365 napja – Eperjesi Ágnes
Megtekinthető: INDA Galéria, 2017. szeptember 6. – október 20.
Eperjesi Ágnes képzőművész több mint háromszáz darab kézzel kivájt, színes szappannal dolgozik, amelyeket ismerőseitől, egy autista fiatalember, Dávid szüleitől kapott. A tárgyak egy olyan hosszú, évekig tartó munkálkodás termékei, amely során Dávid naponta kikapart egy-egy intenzív illatú szappant a körmeivel. Eperjesi legújabb projektje keretében többféleképpen dolgozza fel az említett anyagot. Első megközelítésében tárgyfotókat készít a szappanokról. A fekete-fehér felvételek erősen absztraháló képi fogalmazása átlényegíti a krémszín tárgyakat. Második lépésben kiegészíti a kikapart szappanokat: formájukat a beavatkozás előtti állapotra, a szappan sorozatgyártása során alkalmazott eredeti öntőformához igazított formára alakítja vissza. A kiegészítéshez betont használ, ami kontrasztban áll a szappan sérülékeny, puha anyagával. A művész rajtuk keresztül közvetíti saját gondolatait az akadályoztatott életet élők és egészségesnek mondott társaik egymáshoz való viszonyáról.
Hosszúélet – Ember Sári
Megtekinthető: Molnár Ani Galéria, 2017. július 5. – szeptember 29.
Ember Sári legújabb munkáiban szorosan épít korábbi kiállításaira, ugyanakkor egy másik, fiktív nézőpontból gondolja újra a családi örökség, a múltfeldolgozás témáit és az embereknek a tárgyakhoz fűződő viszonyát. A Molnár Ani Galéria kiállítótere egy képzeletbeli család nappalijává alakul át. A helyspecifikus installációban megjelenő objektek egyszerre rendelkeznek funkcióval és hatnak pusztán dekorációként; formaviláguk ismerős, ugyanakkor színük, megmunkáltságuk szokatlan és ironikus. Ebben a térben nem önmagukba záródó, „üres” dolgokat látunk, hanem felidéződik egy család tárgyakon keresztül kirajzolódó történetének láthatatlan mintázata. Ezek a maszkok, kerámiák és egyéb objektek sajátos viszonyrendszerben állnak egymással: antropomorffá válva sorozatokba és konstellációkba rendeződnek, valamint megjelennek fotókon is, mint valakihez tartozó, személyes tárgyak. Ezáltal egyszerre érezzük magunkat – a lakásgaléria tulajdonságaira is építve – egy otthonos környezetben és egy múzeumszerű díszletben, amelynek elemei a megnyitó napján kilépnek a zárt térből és a kertben is felbukkannak.
masafranyoyuki – franyo aatoth, Kai Masayuki
Megtekinthető: Várfok Galéria, 2017. szeptember 5 – 30.
A Várfok Galéria ősszel aatoth franyo és Masayuki Kai munkáit mutatja be egy közös kiállítás keretében. A magyar és a japán művész alkotásai közti fő kapcsolatot a természet és az emberiség viszonyának kritikai vizsgálata jelenti. Emellett Kai készítette a japán fordítást aatoth Az utazó alkoholista kéziszótára című, 14 nyelvre lefordított és több kiadást megélt hiánypótló irodalmi alkotásához.
aatoth franyo (1954, Mátészalka) művészete nem illeszkedik pontosan művészettörténeti tendenciákhoz, habár legújabb képei az absztrakt expresszionisták dinamikus kifejezésmódjára, ready-made tárgyai neodada gesztusokra emlékeztetnek. A művészre az ázsiai kultúra és a természet hatott és hat a mai napig, ám a több mint harminc éves alkotói tevékenysége folyamatos megújulásokkal teli. Az újabb műveiből fokozatosan „kopik ki” az aatoth-féle vörös szín és helyét a természet zöldje és kékje veszi át úgy, ahogy az emberi figurák dominanciáját felváltják a thai dzsungel pálmafái.
Kai Masayuki (1958, Hirosima /J) japán származású festőművész 1976 óta aktív Franciaországban. Kai Masayuki művészetét a természet elemi erejének alázattal való megközelítése hatja át. Ennek a kozmikus rendnek a részeként értelmezi az emberiséget és benne saját magát. Kai műveiben a világhoz való spirituális hozzáállás tükröződik; a földet és a talajt tartja az emberiség számára a legfontosabb „viszonyítási alapnak”, így a Föld és más bolygók kapcsolata is foglalkoztatja.
Acélképek – Megyik János
Megtekinthető: Viltin Galéria, 2017. szeptember 1 – 30.
A VILTIN Galéria évadnyitó kiállításán Megyik János Kossuth-díjas képzőművész legújabb művei kerülnek bemutatásra. Megyik művészetének lényegét a független, szubjektív, költői geometria jelenti. Az újgeometria jeles képviselőjének munkáit – a fenti gondolata értelmében – a táblakép struktúrájának modellezése, a transzformáció, a rajz szeretete, a forma és az anyag által inspirált állapot rögzítése jellemzi. Kutatásai sajátosan az euklideszi geometriára épülő perspektivikus kép transzformációjából indulnak ki: akár Paolo Uccello, vagy Leonardo táblaképeinek szerkezetét analizálja, Megyik a projektív geometria elvei szerint értelmezett rajzai alapján készíti térkonstrukcióit. Acélképei a képzőművészet és az építészet kölcsönhatását és átjárhatóságát állítják éppúgy, mint korábbi munkái. Az alkotói folyamat azonban az elkészült térkonstrukciók keretbe rögzítésével zárul, mert a projektív geometria elvét használva úgy véli, a projektivitás érzékeléséhez szükséges a kép kerete, amely kijelöli a képi tér határait. Acéltáblái és keretei a harmónia és az egyensúly egyáltalán nem súlytalan darabjai.
