“A legfőbb vágyam, hogy megtanuljak hibásan festeni, a valóságnak olyan átalakításával, hogy hazugság legyen belőle, amely hazugság azonban igazabb a szó szerinti valóságnál.” Vincent van Gogh
Vincent van Gogh 33 és 36 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük van Gogh önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott a legendás festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.
“Piszkos és nehéz foglalkozásom van: a festés, és ha nem az lennék, aki vagyok, nem festenék, de mert az vagyok, sokszor élvezettel dolgozom, és a ködös jövőben olyan képek megfestésének lehetőségét látom, amelyekben bizonyos fiatalság és frissesség lesz, még ha én magam el is vesztem már a fiatalságomat. (…) Az a szándékom, hogy a lehető leghamarabb délre költözöm, ahol még több a szín, még több a nap. De amit elérni remélek, az az, hogy egy jó portrét festek.” Vincent van Gogh
Van Gogh 1853. március 30-án Groot Zundertben látta meg a napvilágot egy protestáns lelkipásztor legidősebb fiaként. Testvérei közül a legszorosabb kapcsolat négy évvel fiatalabb öccséhez, Theo-hoz fűzte, aki később szellemileg és anyagilag is segítette.
Tizenhat évesen hagyta ott az iskolát, és egyik nagybátyja támogatásával Hágában, Párizsban és Londonban dolgozott egy műkereskedő vállalkozásánál. 1877-ben Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, két évvel később misszionáriusnak küldték egy bányászfaluba, ahol betegeket ápolt, gyerekeket tanított és szabadidejében rajzolt.
Van Gogh 1880-ban úgy döntött, hogy ezentúl csak a festészettel foglalkozik. A brüsszeli művészeti akadémián tanult, de hazatérve összekülönbözött apjával, családjától egyre jobban eltávolodott és több szerelmi csalódás is érte. Egyedül öccse, a műkereskedő Theo tartott ki mellette, aki támogatta, műtermet szerzett neki, igyekezett képeit értékesíteni, igaz, sikertelenül. A két testvér 1886-tól közösen bérelt lakást Párizsban, ahol Vincent van Gogh olyan festőkkel kötött barátságot, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro és megismerte Paul Gauguint is. Ebben az időben kezdett elhatalmasodni ideggyengesége, amely gyakran erős fejfájással és eszméletvesztéssel párosult, ezért 1889-ben saját kérésére elmegyógyintézetbe szállították. Mindeközben éjjel-nappal dolgozott, és művei közül többet is kiállítottak Párizsban, a „Függetlenek Szalonjában”.
“Nagyon igaz, hogy egy csomó festő elmebeteg – olyan élet ez, amely az embert – enyhén szólva – elidegeníti a világtól. Rendjénvaló, hogy a fejem búbjáig beletemetkezem a munkába, de örökké félnótás maradok.” Vincent van Gogh
1890. május 20-án Párizsba utazott Theóhoz, majd két nap múlva tovább az Auvers-sur-Oise-ben lévő szanatóriumba, ahová a műpártoló dr. Paul Gachet hívta meg. Bár az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, júliusban újabb roham tört rá. Július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát. Orvosa azonnal értesítette Theót, aki az utolsó napokat testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg.
Grayson Perry Apró különbségek mulandósága című kárpisorozatát még augusztus elején láttam Szarajevóban az Art Gallery of Bosnia Hercegovina-ban. Igaz, még csak szeptember első hetében járunk, de megkockáztatom, hogy ez volt az év egyik legizgalmasabb kiállítása.
Grayson Perry utazó kiállítását 2013-ban Londonban és más angliai városokban láthatta először a közönség, majd a szigetországot elhagyva Ukrajnában, Szerbiában, Koszovóban és Boszniában is kiállították a gobelineket. Szeptember 7. és október 20. között a boszniai Banja Luka-ban nézhetik meg Grayson Perry sorozatát!
Grayson Perry: Passió a parkolóban (részlet). Fotó: Török Péter
Mit érdemes tudni Grayson Perry-ről?
A 2003-ban Turner-díjjal kitüntettet Grayson Perry generációjának egyik legismertebb brit művésze, aki kerámiáiról, szobrairól, rajzairól, grafikáiról, szőtteseiről, excentrikusságáról és Clair nevű női alteregójáról ismert. Alkotásaiban a népművészeti elemek mellett a kézműves mesterségek technikáit is alkalmazza, ezáltal kifejezetten intim tartalmú, dekoratív tárgyakat hoz létre, melyek készítésekor a kísérletezésre helyezi a hangsúlyt, ezáltal pedig lerombolja az akadémizmusban uralkodó elitista osztályozásokat.
Forrás: newstatesman.com
Apró különbségek mulandósága
A kiállítás hat 2 x 4 méteres kárpiton mesél az angol társadalmi osztályok közötti mobilitásról és az egyes osztályok ízlésvilágának sajátosságairól. A rendkívül részletgazdag szőttesek nem finomkodnak, komplex módon mutatják be a britek életére jellemző excentrikusságot, és őszintén beszélnek a társadalmi osztályok átjárhatatlanságáról. Grayson Perry ügyesen csempészi be a korábbi korok művészeti alkotásainak kompozícióit az Apró különbségek mulandósága. A képek mellé helyezett magyarázó szövegek olyan alkotókat neveznek meg, mint Andrea Mantegna, Masaccio, Carlo Crivelli, Matthias Grünewald, Jan van Eyck, Thomas Gainsborough, Rogier Van der Weyden vagy Frida Kahlo.
A textilbe szőtt „horror vacui-képregény” főszereplője Tim Rakewall, aki szerény körülmények között az alsóbb társadalmi körökben nő fel, az egyetem után beházasodik a középosztályba, majd számítógépes szakértelméből meggazdagodva a felső osztály tagjává válik. Tim Rakewall nem sokáig élvezheti a felemelkedést, egy szerencsétlen autóbalesetben 40 évesen életét veszti és egy idegen nő karjai között hal meg.
Grayson Perry az Apró különbségek mulandósága egyik kárpitjával. Forrás: telegraph.co.uk
Az aranyifjú útja
A szőtteseket William Hogart 18. századi angol festő Az aranyifjú útja című metszetekből álló sorozata inspirálta. Perry kárpitjainak főszereplője Hogart kitalált hőse, Tim (Hogartnál Tom) Rakewell. Hogartot nem véletlen tartják a világ egyik legnagyobb szatirikusának, ugyanis festményein és grafikáin nagy elszántsággal leplezte le a 18. századi Anglia társadalmi viszontagságait, a politikai korrupciót és a különféle társadalmi rétegek álságos viselkedését. Az aranyifjú útja főszereplőjét a divatos élet és a rang utáni vágy fűti, ezért az apjától örökölt vagyont egyre nagyobb és képtelenebb kiadásokba bocsátkozva elkótyavetyéli. Az ifjú végül annyira túlköltekezi magát, hogy érdekházasságra kényszerül és elvesz egy vagyonos özvegyasszonyt, de az adósok börtönét még így sem tudja elkerülni, és a bolondokházában hal meg.
William Hogart: Adósság miatt letartóztatva (Az aranyifjú útja – 4. metszet) rézkarc, rézmetszet, papír. 762 × 381 mm. Forrás: http://rezkarcfitness.blogspot.hu
Az Apró különbségek mulandósága lekottázott ízléssztereotípiák begyűjtéséhez Perry saját szavaival élve „szafarira indult a brit ízléstörzsek közé”. Portyázásának végeredménye egy háromrészes filmsorozat volt, amelyet a BBC Chanel4 2012 júniusában sugárzott a szigetországban.
A forgatás során Perry nemcsak tevékenyen beépült a megfigyelt társadalmi osztályok mindennapjaiba, hanem válaszokat keresett arra a kérdésre is, hogy hogyan befolyásolja a társadalmi hovatartozás a fogyasztással kapcsolatos döntéseket. Perry szerint ugyanis az angol ízlés összefonódik az egyén szociális hovatartozásával, és mindezt már az anyatejjel magába szívja mindenki.
All In The Best Possible Taste With Grayson Perry – 1. rész:
Tim Rakewall gyerekkora:
Első kárpit: Ketrecharcosok imádása
Fotó: Török Péter
Anyja ölében kuporgó, okostelefon után nyúlkáló Tim alakja eszünkbe juttatja a Madonna gyermekkel ábrázolások ikonográfiáját. A modern kori Mária előtt ajándékot hozó, tetovált és kopasz futball huligánoknak látszó térdeplő figurák az olasz reneszánsz mester Andrea Mantegna 1450-ben készült Pásztorok imádása kompozíciós beállítását ismétlik. Az alsó osztálybeli nagymama lakásában feltűnnek Tim anyjának barátnői. A lányok mögött a lépcsőn a négy éves Timet látjuk.
Text (in the voice of Tim’s Mother):
“I could have gone to Uni, but I did the best I could, considering his father upped and left. He (Tim) was always a clever little boy, he knows how to wind me up. My mother liked a drink, my father liked one too. Ex miner a real man, open with his love, and his anger. My Nan though is the salt of the earth, the boy loves her. She spent her whole life looking after others. There are no jobs round here anymore, just the gym and the football. A normal family, a divorce or two, mental illness, addiction, domestic violence…the usual thing…My friends they keep me sane…take me out…listen…a night out of the weekend in town is a precious ritual.”
Szöveg (Tim anyja hangján):
“Mehettem volna fősulira, de hát Tim apja lelépett, én meg csináltam, amit bírtam. Mindig is eszes kissrác volt, tudta, mivel tud felhúzni. Anyám ivott, apám is ivott. Régen bányász volt, igazi férfi, ami a szívén, az a száján, ha szeret, ha dühös. A mama viszont egy tündér, a gyerek imádja. Egész életében másokról gondoskodott. Munka már nincs errefelé, csak a kondi meg a foci. Átlagcsalád, egy-két válás, dili, drog, családon belüli erőszak… a szokásos… A barátnőim tartják bennem a lelket… elvisznek beülni… meghallgatnak… hétvégén egy este a városban az kincset ér.” Török Péter és Nemes Anna fordítása
Andrea Mantegna: Pásztorok imádása. A WikiArt jóvoltából
A második kárpitot Perry sunderlandi látogatása inspirálta. Az északkelet angliai város híres focicsapatéról, és rengeteg munkásosztálybeli ember él itt. A kárpit központjában Tim éjszakai bárokban éneklő mostohaapja látható, a férfi lábánál Tim térdepel anyjával. A könyörgők elrendezését Matthias Grünewald 16. századi isenheimi szárnyasoltárjának Keresztre feszítés jelenete inspirálta. Tim a képen tizenéves kisfiú, iskolai egyenruhában van, Adidas táskájából kilóg a laptopja, és szégyenében fülére tapasztja a kezét. A kárpit bal oldalán felfedezhetjük Timet, aki boldog kisgyerekként játszik nagyapjával a kertben.
Text (in the voice of Tim’s stepfather): „I started as a lad in the shipyards. I followed in my father’s footsteps. Now Dad has his pigeons and he loves the boy [Tim Shipbuilding bound the town together like a religion. When Thatcher closed the yards down it ripped the heart out of the community. I could have been a rock band [above graffiti of Sunderland band The Futureheads] I met the boy’s mother at the club. I sing on a Saturday night between the bingo and the meat raffle. Now I work in a call centre, the boss says I am management material. The money’s good, I could buy my council house, sell it and get out. I voted Tory last time.”
Szöveg (Tim mostohaapja hangján):
“Kölyökkoromban kezdtem a hajógyárban. Mint az apám. Apunak most ott vannak a galambjai, és imádja a srácot. Annak idején a hajógyár összetartotta a várost, mint valami vallás. Aztán Thatcher bezárta a gyárat, és kivágta a város szívét. Lehettem volna rocker (a sunderlandi Futureheads együttes graffitije fölött). A fiú anyjával a klubban ismerkedtem meg. Szombat esténként énekelek a bingó és a hústombola között. Most egy call centerben melózok, a főnök szerint még sokra vihetem. Jó a fizetés, megvehetném az önkormányzati lakásomat, eladhatnám, aztán leléphetnék. Legutóbb a konzervatívokra szavaztam.” Török Péter és Nemes Anna fordítása
A Bevásárló és Tematikus utcák immár hét éve vesznek részt a Turizmus Világnapján különböző programokkal. Idén a szokásos történelmi séták mellett más oldalukat is megmutatják a résztvevők, így 2017. szeptember 27-én számos kulturális és gasztro programmal várják majd a látogatókat.
Kiállítások, galéria megnyitó, tárlatvezetések, utcazene, történelmi és alternatív városnézés, különleges gasztro élmények és kerékpáros városnézés is várja az érdeklődőket.
Az egyik legizgalmasabb programnak ígérkezik a szakmai idegenvezetés mellett, kiscsoportok részére szervezett kerékpáros városnézés a Margitszigettől a Kosztolányi Dezső térig, valamint az Ybl Miklós által tervezett Bakáts téri Szent Ferenc templom XIX. századi, mechanikus orgonájának megtekintése, illetve erre az alkalomra a ritkán látogatható altemplom is megnyitja kapuját.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara V. Turizmus és Vendéglátás Osztálya 2011 óta városnéző sétákkal ünnepli a Turizmus Világnapját, melyeket szakképzett idegenvezetőik mutatnak be az érdeklődőknek, a BKIK Idegenvezető Továbbképző Központ vezetője, Medzay Anikó idegenvezető tervezésében.
Az ökoturizmus jegyében kényelmes sétára indulhatunk a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület Látogatóközpontjában, ahol a város fölé emelkedő Sas-hegy kilátópontjáról páratlan Budapest-kép fogadja a kirándulókat. Szép időben jól láthatóak a Mátra vonulatai, a Gödöllői-dombság, a Visegrádi-hegység, a váci Naszály és Óbuda- Buda és Pest nevezetes épületei a Duna, a körutak, és a sugárutak osztásában.
Szakértő vezető segítségével bejárható a Tabán és a budai Duna-part, valamint esti városnézésre indulhatunk a Mahart PassNave Kft. Táncsics hajójának fedélzetén, de a Margitsziget is tartogat érdekességeket, ahol este 8 órakor a szökőkút zenéje zárja a programot.
A résztvevő Bevásárlóutcák:
Ráday utca – különleges menük, kortárs művészeti séta, illetve ismerd meg a templomunkat, ismerd meg az orgonánkat program a Bakáts téri templomban
Falk Miksa utca – aukciós kiállítás, stílus történeti séta, festmény, rajz kiállítás, Galériákban vezet végig Schneller János művészettörténész, szentkép kiállítás, ingyenes ékszer és drágakő meghatározás, tárlatvezetés, valamint kortárs ékszer kiállítás
Bartók Béla út – nyitott galériák, utcazene, séta a galériák között
Király/KultUnio – romkocsma túrák
Haris köz – Haris Bazár múltjának és jelenének megismerése
Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara – 4 séta és egy hajós városnézés
Ismerd meg az utcákat kerékpárral – alternatív idegenvezetés 15 fős csoport részére kerékpárral.
Fiatal művészettörténészként sokszor kérték számon tőlem az ismerőseim, hogy „Ez a mázolmány, miért műalkotás?”, ezután jöttek a hosszas magyarázkodások és a végeláthatatlan viták. Ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet először is tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mitől lesz műalkotás az áruházok polcairól ismert Campbell leveskonzerv? Mi különbözteti meg a tucattermékektől Andy Warhol Brillo-dobozait? Mit nevezhetünk műalkotásnak?
A kérdésekre Arthur C. Danto A közhely színe változása és A művészet vége? című művészetfilozófiai írásai adnak választ, ezért a cikk további részében az amerikai filozófus gondolait idézem.
A Brillo-doboz, mint metafora
1964-ben rendezték meg a Keleti 74 utcában az egykori Stable Gallery-ben Warhol kiállítását, ahol Brillo-dobozok hasonmásait láthatta a közönség, „mintha a galériát arra kényszerítették volna, hogy súrolószivacs raktárként működjen”.
A Brillo-dobozok műalkotások lettek, mert a művészeti világ intézményes keretein belül annak tekintették őket. Felvetődik a kérdés: Miért műalkotások Warhol dobozai, mikor 1964-ben az áruházak polcain található közönséges dobozok egyáltalán nem számítottak műalkotásnak?
Danto érvelése szerint a műalkotások nem abban térnek el a „puszta valóságos dolgoktól” hogy imitálnak, hanem hogy reprezentálnak (az ábrázolásnak nem feltétele az utánzás). A reprezentáló jelleg azonban nem elegendő a műalkotás definiálásához, hiszen vannak olyan ábrázolások, amik nem lesznek műalkotásokká. Ezért Danto szerint a műalkotások tulajdonképpen olyan reprezentációk, amelyek egyúttal kifejezések is. Nem pusztán megmutatják saját tartalmukat, hanem a módról is beszélnek, azaz reprezentálják az üzeneteket és kifejeznek róla valamit.
Andy Warhol: Brillo-doboz. A WikiArt jóvoltából
A képlet a következő:
Műalkotás = dolog (reprezentáció – aminek nem feltétele az imitálás) + értelmezés
„Első pillantásra úgy tűnik, a Brillo doboz ugyanazt az üdítő oda-nem-illést hozza a művészet világába, mint Strauss operájában a commedia dell’arte figurák Ariadne szigetére. Úgy tűnik, forradalmi és egyben nevetséges követelést fogalmaz meg, aminek nem az a célja, hogy felforgassa a műalkotások társadalmát, mint inkább az, hogy elismert tagként maga is bekerüljön: ugyanolyan jogú helyet követel magának, amilyennel a magasztos tárgyak rendelkeznek. Egy pillanatig úgy tűnik, a követelés teljesítése minden bizonnyal lealacsonyítaná a művészeti világot: szóba sem jöhet, hogy egy ilyen közönséges és alpári tárgyat a művészeti világba befogadva kitüntetett szereppel ruházzunk fel. Ám ekkor rájövünk, hogy a műalkotást – a „Brillo-doboz”-t – összetévesztettük a kereskedelem valóságában létező mindennapi megfelelőjével. A mű azzal követeli meg, hogy művészet legyen, hogy egy pimasz metaforát ad elő: a brillo-doboz-mint-műalkotást. És a közönséges tárgynak ez az átlényegítése végső soron semmit sem változtat meg a művészeti világban. Csupán tudatosítja a művészet struktúráit, melyeknek természetesen bizonyos történeti fejlődésen kellett keresztülmenniük, hogy ez a metafora lehetségessé váljon. Abban a pillanatban, hogy lehetséges lett, valami a Brillo doboz-hoz hasonló elkerülhetetlen és értelmetlen lett. Elkerülhetetlen, mert ezt a gesztust meg kellett tenni, vagy ezzel vagy egy másik tárggyal; értelmetlen, mert ha egyszer már meg lehetett tenni, nem volt rá ok, hogy megtegyék.” Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása
Az Artsy jóvoltából
Danto szerint a műalkotások harcot vívnak az idővel, abban az értelemben, hogy bizonyos remekművek nem lehetnének műalkotások a törtélem bizonyos korszakaiban, például ha Prakszitelész korában egy szobrász csak torzókat készített volna, előbb-utóbb felkopott volna az álla, mert a torzók akkor nem számítottak műalkotásnak.
Következő cikkünkben annak járunk utána, hogy mi különbözteti meg az eredeti műalkotást a hamisítványtól és mi történik, ha egy hétköznapi ember Warhol után leemel egy Brillo-dobozt az áruház polcáról és műalkotásként próbálja eladni!
Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!
