Egymás után jött két képzőművészeti árverési katalógus ugyanazzal a címmel. Az egyik a legnagyobb hazai árverési ház, a másik a szomszéd ország nagy múltú intézményének ugyanilyen témában rendezendő ajánlatait tartalmazta. Az íróasztalunk egyik végén a hazai, a másik végén a külföldi, belenéztünk és azt láttunk, hogy a 250 km, ami elválasztja a két fővárost egymástól a katalógusokban, s egyben az anyagok feldolgozásában már ég és földnek, azaz galaktikus távolságnak tűnik.  

Kezdjük a címmel, ami ugyanaz (Post-War and Contemporary Art, Háború utáni és kortárs művészet), ám az aukcionálásra kínált anyag alapján igencsak más a kínálat a két intézménynél. A hazai egyik legnagyobb árverési háznál a kínálat teljes mértékben magyar, néhány esetben magyar származású művészek alkotásait jelenti. Kérdés az, hogy mindez miért nem jelenik meg egyértelműen már a katalógus címében? 

Szembe a nagy múltú külföldi árverési ház ajánlata nemzetközi művekre épül, s elegánsan megjelennek az illető ország művészeinek alkotásai, amik kiválóan illeszkednek a műtárgypiac húzós neveihez. Ha kinyitjuk az utóbbi katalógust, kellemes felvezetőt olvashatunk, megismerhetjük fényképről a szakértőket, akik feldolgozták a műveket, hiszen mindegyik tételnél ott található a nevük. Ez nagyobb bizalmat, egyben garanciát nyújt, hiszen személyes referenciát adnak az egyes alkotásokhoz, így aztán a gyűjtő, vásárló, befektető nagyobb biztonságban érezheti magát. A kötet végén alapos és kimerítő leírás olvasható az árverés feltételeiről, a licitekről, a leütési árra rakodó árverési járulékok és illetékek pontos nagyságáról, nem beszélve a garanciákról, a szakértők nyújtotta szolgáltatások jellegéről és tartalmáról. 

Ilyen leírással sajnos nem találkozhatunk a hazai egyik legnagyobb művészeti árverési ház katalógusában. A röpke nyitó oldalon az alapvető adatok, a cím, az aukció ideje, a kiállítás időpontjai, az árverés vezető, ennyi. Semmit nem tudunk a szakértőkről, az árverés céljáról, irányairól, koncepciójáról, beépüléséről a Ház startégiájába, s hasonlóan egy árva szóval nem kapunk írásbeli tájékoztatást az árverés feltételeiről, a licitálás módjáról, de még az ajánlattétel módjáról, licitlépcsőkről sem, vagy az online részvétel lehetőségéről. Ezek vélhetően evidensek mindenkinek, szerintünk nem, egyértelmű szabályokat igenis pontosan kell regisztrálni. 

A nagy múltú intézménynél az árverésre bocsátott alkotások alaposan feldolgozásra kerültek. Hiszen mindegyik műnél olvasható a műleíráson túl a proveniencia, reprodukálás, a kiállítás helye, illetve egy-egy rövidebb, hosszabb szöveg a műről, bemutatása, elhelyezése az életműben, esetleg egy idézet az alkotótól. Na meg a szakértő neve, jelezve, hogy a személye garancia a műhöz. 

Készítettünk egy statisztikát a hazai egyik legnagyobb árverési ház legújabb katalógusában a művek megoszlásáról a közölt információk jellegéről (114 db):

• Csak műleírás árral (becsérték mindenütt) 59 db (51, 8 %)
• Feldolgozott művek 
  • Kiállítás, reprodukálás, proveniencia szöveg nélkül 37 db (32,4%)
  • Részletes műbemutatás az előbbiekkel 18 db (15,8%)

Boldogok lehetnék, hogy ilyen magas a művek feldolgozása (48,2 %), de ha közelebbről megnézzük ezeket a referenciákat már nem ilyen üdvöske a kép. A proveniencia csupán kilenc mű esetében (8%) került megadásra. Ezek szerkezete is érdekes, hiszen külföldi (német, svájci) magángyűjteményekből négy mű származik, magyar gyűjtőtől három, s a fennmaradó kettő művész hagyatéka. A 18 szöveges feldolgozás színvonalas, a szignált szakértők kiváló művészettörténészek, röviden és lényegre törően jellemzik a művészt és az alkotást. A hiányunk, hogy legalább egy kis bekezdésben írjanak már a művész alkotásainak műtárgypiaci pozíciójáról, mert ezzel talán a piacot közelbe hozhatnák a tételhez (vagy eltávolítanánk?). 

Végül a katalógusok megjelenéséről, meg az internetes honlapról. A megjelenés, a szerkesztés friss, elegáns mindkét esetben, az, hogy dög nehezek a kiadványok valahogy hozzátartozik az árverések hangulatához. 

A honlapokban azért visszajönnek a különbségek. A nagymúltú szomszéd országbeli árverési ház honlapja nemcsak a szövegeket adja vissza, hanem alapos műtárgy fotókat is közöl, amiket lehet nagyítani, kicsinyíteni. Számunkra a műtárgy hátfotója mindig különösen érdekes, mert hisszük és valljuk, hogy a tárgy történének egyik fontos forrása a hátlap, az ottani jelek, aláírások, papírok, felíratok, színek, foltok stb. Sajnálatos, hogy csak néhány műnél találunk keretes képet, ami szintén hasznos eligazítást adhat, bár a szövegben mindenütt jelzik a keretezett állapotot, nálunk erre utalás még történik. 

Mondhatják az, hogy az árverési katalógus egy mulandó műfaj. Szerintünk meg nem!  A művek életének fontos állomásai, hiszen azok a piaci nyilvánosságra először, vagy újra meg újra ezen a kiadványokban lépnek elő. Így aztán nem lényegtelen, hogy eddigi „életük” mennyiben kerül feldolgozásra, milyen  módon győzik meg a vásárlót, a gyűjtőt, a befektetőt, hogy felemelje a licitkártyájukat. 

Ezekről az „felemelésről” mindkét árverési ház esetében következő feljegyzésünkben  számolunk be.