Author: A Mű

Youhu: Szubjektív kortárs best of

A Kieselbach Galériában augusztus 12-ig megtekinthető, magyar fiatal képzőművészeket bemutató tárlat kapcsán cikkünk áttekinti a 60-as évektől rendezett hazai generációs-összegző kiállításokat, s természetesen kitér a mostani vállalkozásra is. Az idei művészeti szezon első félévét egy frissítő tematikájú és dizájnú kiállítás zárja, a Youhu. Már rögtön a címadásnál érdemes megállni, hisz a juhú örömöt, meglepetést kifejező indulatszó, ugyanakkor nem felel meg sem a magyar, sem más egyéb nyelv helyesírási szabályainak, és ennek az „elkülönbözésének” nyilvánvalóan jelentősége van. Benne rejlik a you, azaz a te és a ti, a magyar emailcímek, domain nevek .hu-ja, jelentése pedig mintha az volna: mintegy közös, magyar örömként: „íme, a te hazai művészeid!” A most nyílt kiállítás – melyhez könyv is tartozik Youhu: The New Generation of Hungarian Contemporary címmel – szubjektív áttekintő válogatás, bár a kurátorok, Rieder Gábor és Sárvári Zita a szándékukat egyrészt a 2010-es éveket meghatározó művészek kiállításaként definiálják, másrészt előzményként nem kisebb jelentőségű tárlatokat jelölnek meg, mint az Iparterv bemutatóit. Korszakot áttekintő kiállításként értelmezve a youhut, érthető is volna mindez, de a két Ipartev-kiállítás gyökeresen más céllal, más célközönségnek készült, …

Erős volt az első öt hónap a nemzetközi aukciós piacon

Az aukciósházaknak az egyes árverésekről kiadott közleményei fontos elsődleges információs források, de hűvös tárgyilagosságot aligha várhatunk tőlük. Vagy talán olvasott valaki olyan közleményt, amiben az szerepelt, hogy az adott aukció eredményei messze alulmúlták a várakozásokat, az el nem kelt művek aránya szokatlanul magas volt, s amit megvettek, annak ára is ritkán érte el a becsérték alsó határát? Pedig ilyen aukciók csak a híradásokban nincsenek, a valóságban előfordulnak. A sok győzelmi jelentés ezért menet közben mindig azt a látszatot kelti, hogy a dolgok nagyon jól mennek (persze sokszor tényleg jól mennek), s a valóság jó esetben is csak az éves összefoglalókból derül ki. Ezért fontos, hogy most már év első, nem egészen öt hónapjáról is a piacra került egy jelentés, amelyben egy nagy amerikai befektetési bank és pénzügyi szolgáltató volt a művészeti folyóiratok és adatbankok partnere. A dolognak csak annyi a szépséghibája, hogy a számok csak a három nagy, globális hatókörű árverőház, a Christie’s, a Sotheby’s és a Philips adatait tükrözik, s bár ez a trió dominálja a piacot, a legnagyobb kínai aukciósházak forgalma valamelyest azért …

Életműrekordok sora született a Kieselbach Galéria május 24-i árverésén

Ez a hír önmagában nem meglepő; a váratlan az, hogy olyan – ismert és kevésbé ismert – művészek érték el, akik eddig nagyon távol voltak mostani áraiktól. A híreket, mint a nagy árverések után, most is a legmagasabb árakon történt leütések dominálják. Számos helyen olvashatjuk majd, hogy a Kieselbach Galéria árverésén Márffy Ödön zebegényi „ipari tájképe” 160 millió, Aba-Novák Vilmos Róma melletti kisvárosa 120 millió, Vaszary János Parkban című vászna 95 millió, Perlrott Csaba Vilmos Műtermi csendélete pedig 90 millió forintért kelt el; ezek mind a legfelső ársávban is gazdag kínálatot és élénk keresletet jelző kiugró eredmények, de az érintett művészek korábban is értek már el ugyanilyen – Aba-Novák esetében –, vagy ennél magasabb árakat is. Ezért mi most azokat a művészeket állítjuk reflektorfénybe, akik ezúttal értek el új életműrekordot – váratlanul abban az értelemben, hogy áraik eddig egy lényegesen alacsonyabb árszinten mozogtak és mégsem teljesen váratlanul, hiszen az érintett művek becsértékei már többnyire előrevetítették a kimagasló árakat. A tanulság kettős: egyrészt, nem a legdrágábbak között számontartott festők műterméből is kerülhetnek ki igazi remekművek; másrészt, még mindig vannak alulértékelt vagy felfedezésre váró életművek. …

Tegnap óta Andy Warhol a legdrágább XX. századi képzőművész

Mint arról márciusban a Mű is beszámolt, Warhol ikonikus munkájáért, mely Thomas és Doris Ammann legendás gyűjteményének részeként került kalapács alá, eleve rekordnagyságú összeget vártak. Azt, hogy a művész kilenc éve felállított 104,5 millió dolláros rekordja megdől, szinte evidenciaként kezelték; a kérdés inkább csak az volt, hogy a „XX. század Mona Lisájaként” is emlegetett festmény ára túlszárnyalja-e azt a 179,4 millió dollárt, amit szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt Picasso Algériai nők című munkájának O változatáért fizettek ki, s ami tegnapig Leonardo da Vinci Salvator Mundija után a második legmagasabb aukciós árat jelentette. (A Salvator Mundiért kifizetett 450 millió dollár egyelőre elérhetetlennek tűnik; igaz, azt az árat minden bizonnyal olyan tényezők is befolyásolták, melyeknek a műpiachoz kevés köze van.) A Marilyn nem kapott nyilvános becsértéket, de a Christie’s vezetőinek nyilatkozataiból kiderült, hogy 200 millió dollár körüli összegre számítottak. Ezt valószínűleg leütési árnak gondolták, legalábbis a hivatalos becsértékek sohasem tartalmazzák az árverőház jutalékát. A most kifizetett összeg jutalékkal együtt sem érte el a 200 milliót – a leütési ár 170 millió volt –, így az eredmény akár kisebb csalódást is okozhatott a Christie’s-nek, de …