Auktionshaus im Kinsky, Bécs

Szokatlan újítás a Kinsky-palotában székelő árverezőháztól, hogy a tavaszi szezon végétől az őszközepi kezdetig, az „uborkaszezont” áthidalandó, nyári tárlatot rendez – természetesen értékesítéssel. A széles kínálati skála vegyes műtárgyaktól a szecesszión át a klasszikus avantgárd és kortárs képekig terjedt, a válogatott anyag ellenére egységesen mérsékelt árfekvésben, fix összegekkel.

A vegyes antikvitás kategóriában főként az üvegnemű dominált, némi Alt-Wien ezüsttel és meisseni porcelánnal. A katalógus borítójára a legdrágább tétel került: egy ecet és olaj tárolására készült, barokk fedeles-talpas kancsópár. A csiszolt, színtelen ólomüvegen aranyozás és égetett fekete vonalfestés látható. Az edények hasán a Dél-Csehországban és Alsó-Ausztriában egykor nagybirtokokkal rendelkező Philipp Siegmund von Dietrichstein birodalmi őrgróf ősi címere található a jellegzetes páros szőlőmetsző késsel, valamint második felesége – a nem kevésbé előkelő Dorothea Josefa Jankowsky von Wlaschin – szintén koronás címere sassal és mókussal. Az ovális mezőket barokk akantuszlevelek koszorúzzák, a keskeny oldalakon falusi utca képe parasztokkal, szarvas, madár, virág mustrákkal dekorálva. A műtárgy1716 táján készült a főúri pár lakodalmára, ám a hercegi rangra emelt férj még abban az évben meghalt – özvegye viszont 1742-ig élt. A 14 centiméter magas, 9000 euróért árult kancsók készítője a szignó szerint a sziléziai üvegműves-dinasztiából származó Ignaz Preissler volt, aki apjától tanulta a mesterséget, majd az inas- és vándorévek után Boroszlóban (ma Wroclaw) lakott, és főként az 1729-ben elhunyt, nemesi rangra emelt helyi jogtudor és műgyűjtő Ernst Benjamin von Löwenstädt számára dolgozott, de alkalmanként más megbízásokat is teljesített. Ritka kivétel volt abban a korban, hogy valaki használatra készült remekléseit aláírásával is hitelesítette, ami egyaránt vallott a mester szakmai rangjára és öntudatára. 1729-től haláláig Kronstadtban (Kunstát, Kelet-Csehország) dolgozott családjával, és Franz Karl von Liebsteinsky-Kolowrat birtokán saját üveghutájuk is volt. Itt készült 1730 táján azonos technikával egy másik kiállított dísztárgy is: a 6000 euróért kínált színtelen, metszett üveg, talpas pohárpárt ovális medálban Franz Norbert von Trauttmansdorff gróf és első felesége, Florence Josephe de Gavre grófné címere, monogramja, valamint egy gyümölcskosár korona, a hátoldalon pedig ázsiai nők koszorúja madarakkal, továbbá kalligrafikus ornamentika díszítik.

A kortárs katalógus címoldalán a 80 éves szlovén származású bécsi mester, Drago J. Prelog 2012-es Burka vörös-kék című egynégyzetméteres akril-vásznát emelték ki a szervezők, mely első pillantásra madárfészeknek vagy töviskoszorúnak is tűnhet. Prelog Jugoszláviában született, majd Felső-Stájerországban nőtt fel, 1958-tól a bécsi képzőművészeti akadémián tanult, majd később tanított. Róla nevezték el a „prelográfia” spaklival vékonyan felvitt akrilfestékes sablontechnikát, amely megannyi sokszorosított grafikai eljárással jól kombinálható. Prelog festészetben is kísérletező természete több helyütt tetten érhető változatos stílusán, mely a festékcsorgatástól az egyszerre két kézzel, festékes ecsettel végrehajtott, automatikus körözésekig terjed. Ez utóbbi technikával készült a Burka is, amely 7200 eurós árával listavezető a mezőnyben a Kinsky októberig tartó mustráján. 

Szerző: Wagner István