Latest Posts

Szemadám György: Állatkert, 1967

Szakértői tanulmány – Kaszás Gábor írása

 

Szemadám György gyerekkorától rajongott a madarakért. Az ornitológia iránti vonzalma vezérelte, hogy – a párhuzamos képzőművészeti ambíciók ellenére – a Fővárosi Állat- és Növénykert madárosztályán próbáljon elhelyezkedni középiskolai tanulmányait követően. Végül 1967 és 1975 között a nagyragadozók gondozója, később főgondozója lett. „Eredetileg tudós embernek készültem: zoológusnak, ornitológusnak. Ehelyett teljesen váratlanul az állatkert nagyragadozói mellett találtam magamat. Hét évig ott dolgoztam, s mindez olyan ismeretanyaggal és életismerettel ajándékozott meg, amit máshol nem tudtam volna elsajátítani. Az én igazi egyetemem az állatkert volt. Az is a »véletlen« műve volt, hogy Vaszkó Erzsébet festőművésznő albérlője lettem, hiszen addig nem is hallottam a nevéről. Személyiségével, habitusával a művész alapállását példázza előttem a mai napig.” (1) E szerencsés véletlenek sorozatával induló képzőművészeti tevékenysége, ma is makacsul ragaszkodik Vaszkó következetes, megalkuvást nem ismerő habitusához, valamint a madár-motívum szimbólumrendszerének tanulmányozásához.
Szemadám az 1970-es évek elején vált a magyar neoavantgárd karakteres figurájává. Társa lett a balatonboglári kápolna eseményeit szervező művészeknek, kiállított a Fiatal Művészek Klubjában, valamint csatlakozott az 1969-ben alapított No. 1. Csoporthoz. Ez utóbbi társaság talán leghírhedtebb akciója az 1971. május 8–11. között, az állatkert oroszlánbarlangjában rendezett „munkabemutató” volt. A helyszín ötlete magától Szemadámtól származott. Az akció – melyet Mezei Ottó művészettörténész nyitott meg – nagy port kavart, s a tárlat fordulópontot is jelentett a csoport életében. A korszakot jellemző művészeti botrányoktól tartva ugyanis az állatkert igazgatója ragaszkodott a kiállított anyag előzetes zsűrizéséhez, melynek következtében Kovásznai György egy képét nem engedték bemutatni az eseményen. A döntés nyomán több művész is visszalépett a szerepléstől, mely így végül szakadást eredményezett a tagságon belül. Szemadám azonban továbbra is a csoport tagja maradt, s több happeninget, illetve performanszt szervezett az állatkertben töltött évek alatt.
Az állatkert szimbolikus helyszínné vált számára ebben az időben. Ezt bizonyítja az a fotósorozat is, melyet Haris László készített Szemadámról az 1970-es évek elején. A felvételeken a művész egy padlás lomjai között igyekszik önmagát különféle talált tárgy és lim-lom közé beszorítani, mellyel a kor keretek közé szorító és lehatároló társadalmi viszonyait igyekezett érzékeltetni. Jellemző, hogy az akció egyik legyakrabban felbukkanó motívuma egy madárkalitka volt. A fotósorozatról Mezei Ottó a következőképpen emlékezett meg: „Látszólag magadról, a magad nevében szólsz, de úgy gondolom, egy kissé egy egész nemzedék, a magad nemzedéke nevében »beszélsz«, annak a jobbra hivatott nemzedéknek a nevében, amely itt és most él, küszködik újabb illúziók és újabb lehullások örvényében.

Illúziókat mondtam, holott másra gondoltam, csak az etikai fogalmak mostanság nem örvendenek
közkedveltségnek.” (2)
A Szemadám György alkotásain oly gyakran felbukkanó, különböző forrásokból származó használati tárgyak, emlékek „ready made”-szerű újrahasznosítása már a kezdetektől fogva lényegi eleme volt művészetének. Marcel Duchamp-nál ezek a tárgyi utalások még elsősorban a festészeti illúzióteremtéssel való személyes szakításra utaltak. Szemadámnál azonban – Bálint Endréhez hasonlóan – ezek a másodlagosan felhasznált, zömében talált személyes tárgyak a második világháború és a modernizmus által lerombolt hagyományok megőrzésének és az elveszett szellemi kontinuitás újraépítésének a vágyát tükrözik.
Ahogy Szemadám maga írja: „A szárnyas lények elsősorban az Éghez, az isteni szférához tartoznak, ezért többnyire az égi lélek szimbólumai. […] mindenhol a testtől különvált lelket jelképezi a madármotívum.” (3) Ebből a szempontból a földtől elszakadó, az égen szabadon szárnyaló, vagy éppen a kalitkába zárt madár motívuma az életben meg nem adatott szabadság megidézésének mágikus eszköze. Madármotívumai ez utóbbi formában jelennek meg Állatkert című alkotásán is. A vásznon stilizáltan, jelszerűen, elvont formatöredékekként, hangsúlyos színmezőkkel és a határozott kontúrokkal ábrázolt madarak egy a művész által készített lécketrec fogságában tűnnek fel előttünk. A vásznon megjelenő motívumok elvontsága és a keret tárgyiassága között feszülő ellentét azon túl, hogy a szabadság és a fogság ellentétét anyagi vonatkozásokkal is képes érzékeltetni, megmutatja Szemadám művészetének kettős, egyszerre klasszikus és avantgárd gyökereit.

1 Kitaszíttattunk a paradicsomból, a kultúra egészéből. Beszélgetés Szemadám Györggyel. Magyar Fórum, 2013. június 6. 10.
2 Mezei Ottó levele Szemadám Györgyhöz (1974. október 20.) Közli: Belső tárlat. Szemadám György. Budapest, Kráter Műhely Egyesület, 1995. 15.
3 Idézi: Sturcz János: Időutazás – madárszárnyakon. Szemadám György kiállítása. Új Művészet, 2017. 1–2. 30.

Gadányi Jenő: Virágcsendélet, 1944

A hátoldalon: Kompozíció női alakokkal, 1930-as évek közepe

Szakértői tanulmány- Kaszás Gábor írása


Gadányi Jenő az 1920-as évek legfrissebb modern törekvéseinek bátor összegzésére törekedett pályája kezdetén. A konstruktivizmus szerkesztési elveit, a purizmus merész formakísérleteit, a fauveizmus harsány színkezelését, valamint az École de Paris oldott pikturális eleganciáját egyszerre kívánta érvényre juttatni saját festészetében. Erre a felettébb bátor programra, viaskodásokkal teli időszakra ő maga így emlékezett vissza: „… először is a képszerűség alapvető tényezőit, a felület és a tér viszonyát, a szín és a vonal szerepét, a szerkezet, a ritmus, a festői harmónia törvényeit tisztáztam magamban. Nem önmagukért bajlódtam annyit ezekkel az alapelemekkel, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy ezek a törvények egybevágnak a természet mélyén folyó élet belső lendületével, egyetemes egységével és egyensúlyával. Kerülő úton, fáradságosan jutottam ahhoz a meglátáshoz, mely a természeti jelenségek felszíne alól a nemcsak érzékeinkhez, de lelkünkhöz és értelmünkhöz szóló lényeget kívánja kihámozni és formába önteni.” (1) Ahogy a fenti sorok is tükrözik Gadányi fokozatosan lecsendesítette piktúráját az 1930-as évek második felében. Képi világa összefoglalóbb jelleget kapott, míg egyre pasztózusabb felületei, élénkülő faktúrális játékai a szín alkalmazásának új lehetőségeit adták a kezébe. Gadányi maga is érzi: révbe ért. Ekkor vált igazán hitelessé, elmélyülté festészete. „Az új művészet kialakulását nem az analízisben, nem a szintézisben, hanem a kettő összekapcsolásában látom.
Analízis és szintézis diszharmóniát eredményez; az ellentétek egysége egy új harmónia megteremtése.” (2)

E szellemben egyre erőteljesebbre hangolta kompozícióit, s mind nagyobb szerepet kapott a szemet lelket gyönyörködtető, változatos festésmód képein. Visszakanyarodott a természethez, ez azonban nem naturalista vagy posztimpresszionista ábrázolást jelentett, hanem egy sajátos konstruktív szemléletet. Legyakrabban tájakat, csendéleteket ábrázoló masszív szerkezeteinek alapelemévé vált az erőteljes kontúrozás, mely a kompozíciók tiszta vázát hordozza. Összefoglaló formák, architektonikus látvány jellemzi alkotásait, mely dinamizmussal és színes festői előadásmóddal párosul. „Nála a fény nem felszínes dolog, hanem átragyogja a természet, a növények, állatok formáit, kihántja belsejüket, felboncolja lényegüket.” – írja ekkoriban képeiről a Magyar Nemzet kritikusa (3). Konstruktív jellegű műveit két ízben is bemutathatta a Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézetben a háború alatt. Beérett stílusának népszerűségét pedig mi sem jelzi jobban, minthogy az utóbbi, 1943-as kiállításon 16 művet is értékesített a festő.

Új stílusára tökéletesen igazak Kállai Ernő meglátásai, aki „Új Romantiká”-nak nevezte a festő által is képviselt attitűdöt. Gadányi alkotásaiban is a „romantika szín és alakváltozásait” fedezte fel a művészeti író: „Olyan képzelet vagy olyan temperamentum ölt rajtuk kifejezést, melynek távlata és hevülete túlszárnyal a természetes érzéklet és a szerkesztő értelem által megszabott határokon: formájában tiszta, tárgyilagos fogalmazású, festői plaszticitáson. Ez a festészet érzelmek és indulatok, álmok, révületek és látomások mélyéből, tehát jellegzetesen romantikus ideákból fakad…”(4).

Gadányi a szabadság vágyának, a lélek határtalan és csodálatos birodalmának megjelenítésre tesz kísérletet. 1944-es Virágcsendéletén is ez a szándék tükröződik. A kép ezüstszürke alaptónusokra és kék árnyalatokra épülő erősen centrális szerkezetét piros és sárga részletek oldják érzékivé. A kompozíció így is zárt marad, de a már-már buja, húsos, nedvekkel teli virágok feszülő vitalitása túlmutat a látvány egyszerű rögzítésén. Az organikus formák többet sejtetnek a valóság egyszerű dekórumánál: az élet energiáinak átható jelenlétét.


  1. Egy fiók tartalma. Gadányi Jenő művészeti írásai, kritikák, újságcikkek művészeti eseményekről 1920-tól. Szerk.: Kilián László,
    Veszprém, Művészetek Háza, 2001. 64.
  2. Részletek Gadányi Jenő naplójából, művészeti feljegyzéseiből. Összeállította és közreadja: Heitlár László. Új Művészet, 1983 3.26.
  3. G.L.: Két kiállítás. Magyar Nemzet, 1943. május 2. 8
  4. Kállai Ernő: Előszó. In: Új Romantika. Szemelvények a XX. század magyar festészetéből. Budapest, Tamás Galéria, 1944. o.n.

Sinkovics EdE: Önarckép à la van Gogh

Szakértői tanulmány – Somhegyi Zoltán írása

Sinkovics EdE szereti összezavarni a nézőit. Kedveli, ha gondolkozásra késztetheti őket, kihívásokat ad számukra, hogy újragondolják, amit már tudnak, pontosabban úgy is mondhatnánk, hogy újragondolják azt, amiről azt hitték, hogy tudják. A művész szándéka, hogy a néző továbbmenjen az elsőre láthatón és az azonnal megfigyelhetőn. Ennek pedig az egyik leghatásosabb módja pontosan az, hogy olyat mutat fel számukra, ami eleinte teljesen egyértelműnek tűnik.

Épp ez a helyzet a jelen alkotással is. Amikor rápillantunk, elsőre felismerjük Vincent van Gogh híres önarcképét, és, a cím alapján arra is rájövünk, hogy mellette a másik portré a művészé. De azt is megértjük, hogy ezek mögött van valami más is. Van Gogh önarcképének megjelenítése nem az eredeti egyszerű másolása vagy imitációja, és még csak nem is egyfajta stílusgyakorlat. Ez sokkal inkább egy hommage. Egy tiszteletadás, de olyan, ahol a művész a klasszikus művet kiindulási pontként, inspirációként használja fel, hogy utána átalakítsa azt egy immáron saját stílusában készült műalkotássá. Ezt a folyamatot parafrázisnak szoktuk hívni, és ez egy bevett gyakorlat a művészek között, gondoljunk csak Picasso sorozatára Velazquez Las Meninasa alapján. Ugyanakkor amit Sinkovics EdE csinál, azt dialógusnak is nevezhetnénk. A két művész beszélget. Természetesen nem közvetlenül. Mégis, van Goghnak van valami mondanivalója, amit Sinkovics Ede meg akar hallgatni, majd elmondani neki a saját interpretációját a kérdéssel kapcsolatban. A kortárs művész meg akarja mutatni számunkra, hogy mit tanult idősebb kollégájától. Efféle dialogikus parafrázisok nagyon gyakoriak Sinkovics EdE életművében. A 2000-es évek elején készített egy sorozatot a „legjobb” magyar, majd francia festmények feldolgozásából, mindig azzal a szándékkal, hogy tanuljon valamit a mesterektől, de emellett hogy fel is mutasson bizonyos jellegzetességeket műveikben, valami olyat, ami aztán saját új műveinek alapjává vált. Ezek a jellegzetességek vonatkozhatnak a kompozícióra, koloritra, témákra, motívumokra, az ecsetkezelés stílusára stb. Pontosan ezek nyomán tudta Sinkovics EdE biztos alapokra helyezni saját jellegzetes stílusát. Jelen mű esetében is, amellett, hogy felismerjük van Gogh eredeti festményét, az is tudatosul bennünk, hogy ez egy új eredetivé vált, Sinkovics EdE alkotásává.

Ahogy fentebb említettem, a művész kedveli, ha kihívások elé állíthatja bevett megfigyelési szokásainkat. Ezen mű segítségével Sinkovics EdE sikeresen tudja bemutatni nem csupán azt, hogy van Gogh mit ért el művészetében, hanem azt is, hogy miért hatnak művei mind a mai napig. A kortárs művész szereti, ha szembesíthet minket azzal az izgalmas paradoxonnal, miszerint éppen, hogy egy másik műre való aktív hivatkozás révén teremti meg saját új, autentikus művét. Az, hogy ilyen módon képes egy kiváló művet létrehozni, illusztrálja Sinkovics EdE tehetségét, és igazolja elsőrendű jelentőségét a kortárs magyar művészeti szcénába.

 

Az Antikvarium.hu 23. online árverése

Az Antikvárium.hu március 14-én nyitja meg 23. tavaszi online árverésének kapuit, mely 10 napig várja a licitálókat.

472 tétel, számos ritkaság, antik kiadvány és grafikai mestermunka egy aukcióban!

130 tematikus témakör segíti a válogatást!

Több mint 30 díszkötéses könyv, 200 kötetnél is több első kiadás, 51 dedikált tétel, 153 történelmi témájú kötet, közel 20 ritka – 1945/46-ban betiltott mű!

Keresse fel válogatásainkat, és válasszon értékálló tételeket, hogy a jövőben azok az Ön gyűjteményét gazdagítsák!

Mária Terézia autográf kézjegyével ellátott, nemesi cím adásáról rendelkező adománylevél koronázza a tavaszi aukció tárlatát.

Az egyedülálló, pergamen lapokra írt dokumentum – amellett, hogy rögzíti a nemesi rangra való emelés tényét („in den Grad des Adels erhoben”) – megemlékezik a birtokos 1732 óta tartó hivatali pályafutásáról, továbbá rendelkezik az adományozott cím és a vele járó nemesi előnév használatáról és örökléséről. Emellett külön passzust szán az adományos által ezentúl használható nemesi címernek, amit a levél teljes oldalas, színes, kézzel festett kép és az azt követő, részletes heraldikai leírás formájában is tartalmaz.

A címeres levélben adományozott nemesi cím birtokosa: Ignaz Welsch von Welschenau pénzügyi hivatalnok, aki a nemesi oklevelet az annak zárlatában szereplő szöveges keltezés szerint 1759. június 23-án kapta.

Közel 40 gazdagon fotózott, részletes történeti adalékkal ellátott antik kiadvány egyedi válogatása!

Egerben, Budán, Pesten, Debreczenben, Győrben, Szegeden, Pozsonyban, Váczott, és Kolozsvárott, továbbá Párizsban, Rómában, Bécsben és Frankfurtban kiadott kötetek a 17., 18., és a 19. századból.

Válasszon gyűjteményébe színes kínálatunkból!
Több, mint 50 dedikált és aláírt tétel kerül kalapács alá!

Babits Mihály, Csukás István, Devecseri Gábor, Esterházy Péter, Fekete István, Gellért Oszkár, Kányádi Sándor, Kass János, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Révay József, Sík Sándor, és Tersánszky J. Jenő keze vonását őrző könyv.


Az aukció szervezői gondoskodó figyelemmel gyűjtötték össze a művészi illusztrációkkal díszített, művészi borítótervekkel ellátott kötetek együttesét.

Kassák Lajos, Aiglon, Hincz Gyula, Gy. Szabó Béla, Kass János, Sebők Imre, Falus Elek és Vadász Miklós gazdag képzeletvilágának, és művészi munkájának emlékét őrző remekművek.

Tekintse meg a gazdagon illusztrál szépirodalmi alkotásokat, szakmunkákat és páratlan, ritka köteteket kínáló válogatást!

Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei, lerajzolva, történeti s pénztudományi kútfők után megmagyarázva I-II. (Árpádi korszak/A vegyes házakbóli királyok korszaka)

Herman Ottó: A magyar halászat könyve I-II.


Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról


Közel 20 minőségi sorozat egyedi gyűjteménye került az Antikvárium.hu aukciós tárlatába!

A Pallas Nagy Lexikona I-XVIII. (Teljes sorozat!)

Apponyi Albert, Klebelsberg Kunó, Babits Mihály [et. al.]: Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig I-V. (Védőborítós példány)

Arany János összes munkái 1-8. (Teljes kötetsor.) (Korabeli félbőr kötésben!)

Fényes Elek: Magyar országnak, ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben I-VI.

György Aladár: A Föld és népei I-V. (Teljes kötetsor): Amerika/Afrika/Ázsia és Ausztrália/Európa/Magyarország

Horváth Mihály: Magyarország történelme I-VIII. (Teljes sorozat)

Pázmány Péter összes munkái I-VII.

Dr. Ribáry Ferencz, Dr. Molnár Antal, Dr. Marczali Henrik.: Világtörténelem I-VIII. (Teljes kötetsor)

Válogasson kiváló állapotban megőrzött díszműveket könyvespolcára!

Az aukció szervezői licitálásra hívják a bibliofil kötetek gyűjtőit.

Több mint 30 egyedi kiállítású tétel

Az Anitkvárium.hu aukciós csapata számos ritka térképészeti kiadványt válogatott össze – tekintse meg témakörünket!

A magyar állam közigazgatási térképe 1900. Mérték: [1:360.000.] (Eredeti védődobozban)

Dr. Brózik Károly: Nagy magyar atlasz – 158 színes főtérképpel és 257 melléktérképpel ellátott kiadvány.

Hátsek Ignácz: A magyar szent korona országainak megyei térképei

Kogutowicz Manó: A Balkán háború térképe – Mérték: 1 : 800.000

Gróf Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján/Ethnographical map of Hungary based on density of population

Licitáljon ritka metszetekre, metszetsorozatokra!

Magyar városképsorozat  Canisia [Kanizsa];

Zaros. [Nagysáros] Superioris Hungariae civitas, & propugnaculum

Az aukció tételei között számos ritka érdekesség, többek között híres emberek halálhírét közlő gyászjelentések, féltve őrzött első napi bélyegzéssel ellátott boríték-gyűjtemény, régről őrzött kézzel írt gyógyszerészeti receptúra gyűjtemény, valamint egy hidászati gyűjtemény is fellehető.

Keresse fel az online aukciós platformot és licitáljon a tételek közül arra, mely gyűjteményét még színesebbé, még gazdagabbá tenné!

Tekintse meg az aukciós katalógus tradicionális részévé vált grafikai kínálatot!

Barabás Miklós, Benczur Gyula, Borsos Miklós, Czinke Ferenc, Dargay Attila, Edvi-Illés Aladár, Glatz Oszkár, Gross Arnold, Kernstok Károly, Mihalik Dániel, Molnár C. Pál, Rudnay Gyula, Stettner Béla, Szőnyi István,
Würtz Ádám, Zórád Ernő.

Az egyes köteteket az érdeklődők megtekinthetik és személyesen kézbe vehetik a webáruház IX. kerületi, budapesti átadópontján március 14-től március 21-ig.

A már jól ismert módon minden egyes kötetről az átlagos katalógusinformációnál sokkal gazdagabb fotóanyag és írásos háttérinformáció (a leiratokon túl előszó, tartalomjegyzék és fülszöveg van minden olyan könyvnél, ahol ezek rendelkezésre állnak) található a webáruház aukciós felületén, hathatósan segítve ezzel a licitálás előtti tájékozódást új és visszatérő ügyfeleink számára egyaránt.

A bejegyzést az Antikvárium.hu szerzői készítették.