Egymás után jött két képzőművészeti árverési katalógus ugyanazzal a címmel. Az egyik a legnagyobb hazai árverési ház, a másik a szomszéd ország nagy múltú intézményének ugyanilyen témában rendezendő ajánlatait tartalmazta. Az íróasztalunk egyik végén a hazai, a másik végén a külföldi, belenéztünk és azt láttunk, hogy a 250 km, ami elválasztja a két fővárost egymástól a katalógusokban, s egyben az anyagok feldolgozásában már ég és földnek, azaz galaktikus távolságnak tűnik.   Kezdjük a címmel, ami ugyanaz (Post-War and Contemporary Art, Háború utáni és kortárs művészet), ám az aukcionálásra kínált anyag alapján igencsak más a kínálat a két intézménynél. A hazai egyik legnagyobb árverési háznál a kínálat teljes mértékben magyar, néhány esetben magyar származású művészek alkotásait jelenti. Kérdés az, hogy mindez miért nem jelenik meg egyértelműen már a katalógus címében?  Szembe a nagy múltú külföldi árverési ház ajánlata nemzetközi művekre épül, s elegánsan megjelennek az illető ország művészeinek alkotásai, amik kiválóan illeszkednek a műtárgypiac húzós neveihez. Ha kinyitjuk az utóbbi katalógust, kellemes felvezetőt olvashatunk, megismerhetjük fényképről a szakértőket, akik feldolgozták a műveket, hiszen mindegyik tételnél ott található …